Tizenegyedik magyar buli

2010 augusztus 28.

Ez alkalommal nagyon kevésen múlott, hogy megrendezzük a bulit. Egészen a buli előtti hétvégéig nem találtam egy helyet a rendezvénynek de végül Balázs és kedves családja segített ki minket és felajánlotta, hogy nála megrendezhetjük az összejövetelt. Egyébként ez volt a második magyar buli Balázséknál az idén. Így külön köszönet jár érte. Először attól tartottunk, hogy nem jön el senki mert 23-án küldtem ki a meghívókat alig egy pár nappal a rendezvény előtt, de végül Balázsékkal együtt 5 család jött össze. Összesen 17-en voltunk, beleértve 5 magyart valamint 8 kisgyereket. Balázsékon és az én családomon kívül eljöttek még Mikiék, Attila/Erika család és Namiék.

A buli délelött 11-kor kezdődött és este 8 utánig tartott. Mire megérkeztem a családommal 11 tájban Mikiék már ott is voltak. A nagy melegben kiültünk a napernyő alá és ott pihengettünk egy ideig, míg a gyerekek a gumimedencében lubickoltak. Később beindult a bográcsozás. Miki ez alkalommal paprikás krumplit készített. Balázs szolgáltatta hozzá a klumplit, amit felváltva hámoztunk és Miki hozta a többi hozzávalót. Több órás beszélgetés, iszogatás és hámozás után el is készült Miki legújabb ételremeke. Kíválóan sikerült. Olyan 1 körül befutott Nami és kisfia József Attila is. Ők vonattal és busszal jöttek ez alkalommal, ami nem kis teljesítmény mert vagy másfél órányira laknak Balázséktól. Utolsóként jött Attila és Erika a kisfiúkkal Norbival olyan 3 körül.

Az alkohol egy kicsit szolidabban fogyott mint máskor mert sem én sem Attila nem ivott. Miki és Balázs is csak söröztek. Bár vittem egy üveg pálinkát senki nem ivott belőle így kibontatlanul hazahoztam. Nem baj majd viszem a legközelebbi bulira. Miki úgy teleette magát, hogy moccanni sem tudott és vagy másfél órán keresztül elterült a kanapén. A szokásos csoportfotót is a szófáról készítette...fekve.

Egy kicsivel 8 után kezdtünk el pakolgatni, és indulás előtt lefürdettük az összes gyerkőcöt, hogy ne kelljen azzal bajlódni hazaérkezés után.

Üdvözlettel,

Andor

Tizedik magyar buli

2010 május 30.

Nagyon jól sikerült ez az összejövetel, amelynek a házigazdái Csilla és Naoki volt. Ennyi fajta ételt talán még egy bulin sem szolgáltak fel a házigazdák. Először is volt egy nagy tányér oldalas (nekem nagyon ízlett), tatár bifsztek, gulyásleves, egy másik leves (sajnos a nevét elfelejtettem), és ezek mellett Csilláék beüzemeltették a BBQ sütőt is az erkélyen vagy tíz féle hússal. Mellette volt még sör, bor, üdítők, snack, csoki, stb. Tehát a buli megrendezése mellett külön köszönet jár a sok finomságért.

Két okból is rendhagyó volt ez a buli. Először is eredetileg júniusban szerettük volna megtartani de több okból nem találtunk egy alkalmas időpontot így május utolsó napjára tettük az összejövetelt. A másik ok az, hogy ez volt a tizedik chūkyōi magyar buli 2008 december óta. Sajnos elfelejtettem mondani az összejövetelünkön, de most így utólag bontsunk ki egy képzetelbeli pezsgőt és ünnepeljünk. Összesen 25-en voltunk, beleértve 7 magyart valamint 9 kisgyereket. Csilláékon és az én családomon kívül eljöttek még Ágiék, Attiláék, Balázsék, Gáborék, és Mikiék.

A buli délután 1-kor kezdődött és este 8-ig tartott, bár ha jól emlékszem egy nagyon kicsivel tovább maradtunk. Én érkeztem először olyan 1.30 tájban majd egy jó órával később a többiek is megérkeztek lassanként. Csilla egy kicsit aggódott, hogy talán sokan nem jönnek el mert egy páran nem mondták biztosra a jövetelüket de végül mindenki eljött. A gyerekek gyorsan feltalálták magukat és birtokba vették Alex és Jenny szobáját akik a kezdetekben nem voltak ott. A gyerekes családoktól kértük, hogy hozzanak játékokat és DVD-ket magukkal, hogy ne unják el magukat a gyerkőcök de végül egyáltalán nem volt szükség a DVD-kre mert nagyon jól elszórakoztak egymással. Egyébként többségük már jól ismeri egymást, így úgy találkoztak egymással mint régem látott játszópajtások.

A felnőttek egy kicsivel szolidabbak voltak a szokásosnál de ez talán annak köszönhető, hogy az előző éjjel sokan késő estig együtt buliztak Sakaeban. De azért így is fogyott valamennyi sör és bor. Kb. 4-kor befutott Alex is, aki a buli végéig vállalta az óvóbácsi szerepét nem kis örömére a szülőknek. Olyan 6 tájban a gyerekek kezdték egy kicsit elunni magukat így egy páran kivittük őket egy közeli parkba. Miután visszajöttünk a parkból Csilla és Naoki szétosztogatta a gyerekek között Alex és Jenny már elunt könyveit és DVD-it.

Egy kicsivel 8 után kezdtünk el pakolgatni, hogy meginduljuk hazafelé. Én és úgy vettem észre, hogy páran mások is még maradtak volna tovább de a gyerkőcök kezdtek egyre nyűgösebbek lenni így nem volt sok választásunk mint hazamenni.

Sajnos a legtöbb kép amelyet a bulin készítettem vagy szemcsés vagy elmosódott, így csak ezt az egy képet teszem fel. Ha esetleg másnak vannak  jobb képei a buliról és nem bánja ha feltenném erre a blogra kérem küldje el nekem.

Üdvözlettel,

Andor

Farsangoló magyar buli

2010 február 21

Nagyon jól sikerült a 2010-es év első magyar bulija, amely egyben a nyolcadik is 2008 decembere óta. A buli házigazdái, Balázs és Yōko, derekasan kitettek magukért, hogy mindenki jól érezze magát annak ellenére, hogy mellette két kis “manójukra” (Balázs szavajárása) is ügyelniük kellett. A bulin 25-en voltunk, beleértve 9 magyart, mely szám egyenlő az augusztusi és októberi magyar bulik rekordszámú magyar résztvevőjével. Ez alkalommal két új magyar résztvevővel gyarapodott a közösségünk Melindával és édesapjával Ferenccel, akik Kolozsvárt képviselték az összejövetelen. Bár Balázsék háza egy kis csendes utcában húzódik meg Ichinomiyában, mégis elvállalták a buli megrendezését, amiért külön köszönet jár.

A buli reggel 10-kor kezdődött és délután 5-ig tartott, bár ha jól emlékszem egy kicsivel tovább maradtunk. Ez az összejövetel nemcsak magyar buli volt hanem egyben farsangi jelmezbál is a gyerekeknek valamint vállalkozó szellemű felnőtteknek.

Én a családommal pár perccel 10 után értem oda. Mikiék már meg is érkeztek addigra és Sachiko már nagyban segített Yōkonak és Balázsnak a sütés-főzésben. Balázsék sülthúst, sült krumplit és hókiflit készítettek a vendégek számára. Mikiék egy nagy tál tésztasalátát hoztak, mi pedig chilis babot és krumpli salátát. Persze sör is volt bőven de ezt talán említenem sem kéne, mert már természetes része minden magyar bulinak. Amikor mi megérkeztünk Miki éppen Bélát vette fel az állomáson. Miki egyébként még kétszer fordult, hogy felvegye először Melindát és édesapját és utána Namit és kisfiát. Ezt a sok önzetlen fáradozását külön meg szeretném ezennel köszönni Mikinek.

Egy óra körül már mindenki megérkezett és a fent említett finomságokon kívül Csilláék hoztak házi készítésű linzert, Ágiék ugyancsak otthon készített kalácsot hoztak, mindkettő nagyon finom volt, valamint Melindáék és Attiláék megtoldották mindezt különféle édes és sós csemegékkel. Ami talán a legnagyobb sikert aratta az a szalonna és pálinka volt, amit Nami hozott egyenesen Erdélyből férje szülőfalujából. A szalonnát kis kockákra felvágtuk és mellé ahogy azt otthon szokás csak hagymát és kenyeret ettünk. Nagy sikere volt magyar és japán között egyaránt. A pálinka is ugyanolyan sikernek örvendett, csak kezdetben nem tudtuk, hogy miből is készült. Ferenc szerint szilva lehetett. Ezért Miki küldött gyorsan Nami férjének Attilának egy e-levelet, aki hamarosan válaszolt is Miki kérdésére megerősítve Ferenc találgatását. Itt szeretném megemlíteni, hogy Ferenc elmondta, hogy a pálinkát Erdélyben „papra morgó”-nak hívják mert ha az ember sokat iszik belőle az előző nap akkor reggel nem köszön a papnak amikor találkozik vele hanem csak rámorog.

Mivel nem először találkoztak a gyerekek így nagyon gyorsan összemelegedtek és én nem is vettem észre komolyabb civakodást köztük. Balázsék átengedtek egy egész szobát a gyerkőcök számára ahol pillanatok alatt minden játék a földön hevert. Egyébként majdnem minden gyerek beöltözött valaminek, Anka kínai kislány volt, Atilla tűzoltó, Ilonka kiscsibe, Márió dojōsukui táncos, Mia hercegnő, Réka nyuszi, és Yūsuke lovag. Bár Yōji (József Attila) nem öltözött be, de a nap folyamán kölcsönvette Réka nyuszi sapkáját és azzal fotózkodott. Két vállalkozó szellemű felnőtt is volt, Ági és férje Ariyoshi akik jelmezbe öltöztek. Ági egy nagy csibe volt, míg Ariyoshi arabnak öltözött be.

Később a csoport egy része átsétált Attila és Mayumi házához, ami kb. 10 percre van gyalog Balázséktól. Attiláék házának felújítása nagyon szépen halad bár van még mit csinálni rajta bőven. Attiláéktól már teljes sötétségben mentünk vissza Balázsékhoz és útközben a csoport egy része le is szakadt. Olyannyira, hogy Ági és Béla teljesen eltévedtek a sötétben. Amíg Ági és Béla vissza nem találtak, Balázs egész végig azt ecsetelte, hogy hogy reagálhatnak a helyiek mikor egy magas európai lány csirke jelmezben japánul útbaigazítást kér tőlük egy sötet utcán.

Azóta hallottam Ágitól, hogy Attila figyelmeztette, hogy legközelebb ne menjen csirke jelmezben Ichinomiyába, mert a környéken terjed a hír, hogy egy nagy darab gaijin csirke ólálkodott az egyik éjszaka a környéken. Ki tudja, egy pár év múlva talán Ichinomiya városi legendájává növi ki magát a gaijin chicken woman története, aki a sötét utcákon bolyong és azt mondogatja magában, hogy "Horu bon Borādzsu hādzo?"*

A buli olyan 6.30-ig tarthatott amikoris a többség autóval hazament. Namit és kisfiát Yōjit, valamint Bélát Mikiék vitték el a legközelebbi állomásig, míg Melindát és édesapját Yōko vitte ki az állomásra.

Farsangozók

A jövő szépségkirálynői és egy dojōsukui táncos

Csoportkép

Nevetős arcot kérek

A felejthetetlen szalonna

És a szalonnát élvező Attila

És végül egy kép az ichinomiyai legendáról

Köszönöm mindenki részvételét!

Andor

*Megfejtés: Hol van Balázs háza?

(A képeket Balázs és én készítettük.)

Első magyar bográcsbuli

2009 október 25

Kiválóan sikerült a hatodik chūkyōi magyar buli is. Ez az esemény nemcsak egy magyar buli volt, melynek az alaphangulatát a kerti bográcsfőzés adta meg, hanem egyben házavató buli is. Ágiék az ősz folyamán költöztek újonnan épült családi házukba melyet Ági saját maga tervezett. Ha valaki nem tudná Ági építész. A bulin 26-an voltunk, beleértve kilenc magyart, mely szám egyenlő az előző magyar buli rekordszámú magyar résztvevőjével. Köszönet a szíves vendéglátásért Áginak, aki vette a bátorságot, hogy meghívjon minket annak ellenére, hogy az egyik szomszédja mindenféle rendbontásra (értsd buli) meglehetősen rossz szemmel néz.

A buli reggel 10-kor kezdődött és délután 5-ig tartott. A korai vége a bulinak megintcsak arra vezethető vissza, hogy lehetőleg a legkevesebb problémát kívántuk okozni Áginak az esetleges hangoskodásunkkal. De egyébként hangoskodás egyáltalán nem volt.

Mire Ágiékhoz értem a családommal és Peterrel egy kicsivel 10 után, Miki már nagyban készítette elő a két bogrács alatt a tüzet. Már hetekkel a buli előtt Ági és Miki azon tanakodtak, hogy mi is főjön a bográcsokban. Végül úgy döntöttek, hogy Ágiéban gulyás fog rotyogni, míg Mikiében pacal. A munkát úgy osztották meg, hogy Miki volt a felelős a tűzért és a főzésért, míg Ági készítette elő az alapanyagokat Eiko és Sachiko segítségével. Én a gulyást mindig is szerettem, de őszintén szólva a pacallal eléggé hadilábon álltam régen. Viszont Miki pacala olyan jól sikerült, hogy teljesen megváltoztatta a véleményemet erről a gyomros ételről. A gulyáson és a pacalon kívül most nagyon sok édesség is volt, szám szerint három almás pite Ivették, Sándorék, és Felixék jóvoltából, valamint egy gyümölcsös torta, amelyet Nami hozott. Peter is kitett magáért és sütött vagy 30 palacsintát a gyerekek nagy örömére.

Talán a korai kezdés miatt egy kicsit lassan jöttek a résztvevők és az emberek többsége 12 és 1 között érkezett meg. A magyar bulik “veteránjain” kívül sok új arcot is lehetett látni. Először jöttek a bulira Ivették és Sándorék, valamint Tomoko vőlegénye. Gábor ez alkalommal másodszorra jött. Remélem mindannyiuknak tetszett az összejövetel és máskor is látjuk őket. Mivel ez nem kizárólag magyar buli volt hanem házavató buli is egyben, Felixék is hivatalosak voltak a bulira Ausztriát képviselve.

Talán még a felnőtteknél is jobban élvezték a bulit a gyerekek. Már a buli kezdetén letessékelték a felnőtteket a második emeletről, hogy felügyelet nélkül játszhassanak. Később kimentek az utcára és a ház előtt fociztak és bringáztak, majd szülői kísérettel elmentek a közeli parkba, hogy teljesen kitombolhassák az energiájukat.

Ahogy 5-öt ütött az óra elkezdtünk összepakolni és takarítani és még sötétedés előtt sikerült befejeznünk az egészet. Egyébként egy nekem írt levelében Ági köszöni mindenkinek, hogy a buli végén mindenki segített a pakolásban és a takarításban. Mivel még csak este 6 volt úgy döntöttünk, hogy aki még egy kicsit bulizna az jöjjön el hozzánk. Végül Mikiék és Attiláék el is jöttek. Először elmentünk vásárolni majd irány hozzánk. Miki megint kitett magáért és egy újdonsággal is meglepte a társaságot, udonból készített túróscsuszát. Én először ettem udonos túróscsuszát de ajánlom mindenki figyelmébe mert nagyon finom. Ez egy igazán jó példája annak, hogy hogy egyesül két különböző kultúra egy újat alkotva.

Köszönöm mindenki részvételét!

Andor

Ui. Csak másnap reggel vettem észre takarítás közben, hogy alig fogyott a sörből, amit az utóbulira vettünk (nem kis örömömre). Ígérem, hogy a következő bulira több sört viszek mint amennyit saját magam megiszok.

Első chūkyōi magyar BBQ

2009 augusztus 15

Mit szerénykedjünk már megint egy nagyon jó bulit hoztunk össze. Ez alkalommal a vendégkényeztetők Miki és Sachiko voltak és a szervezés szuper volt. Összesen 21-en voltunk beleértve kilenc magyart, ami az eddigi legmagasabb magyar részvétel a chūkyōi magyar közösség bulijain. Körülbelül egyharmada az általam ismert helyi magyaroknak részt vett ezen az eseményen. Köszönet a szíves vendéglátásért Miki és Sachiko.

A buli hivatalosan 11-kor kezdődött és a családommal együtt pont 11-re értünk oda. Akkorra már Miki kiment a JR állomásra, hogy felvegye a vonattal érkezőket. Béla meg is érkezett 11-re de sajnos Hedvig és Imre eltévesztették az irányt és nem Toyohashi felé indultak el hanem Gifu felé. Végül egy kis késéssel bár de ők is megérkeztek. Mint ahogy később megtudtam a sok várakozás megszomjaztatta Mikiéket és megittak egy-egy sört buli bemelegítőként az állomáson. Lassanként megérkeztek a többiek is. Először Ágnesék jöttek ha jól emlékszem majd sorban utánuk, Balázs és Attiláék. Legutolsóként Csilláék jöttek de ők jelezték is előre, hogy későn érkeznek így félretettünk számukra az ízletesebb falatokból, hogy nehogy számukra már csak a BBQ sütő üres rostélya maradjon.

Mikiék a gyerekekről sem feledkeztek meg mert felállítottak egy óriási gumimedencét, hogy abban lubickoljanak. A gyerkőcök nagyon élvezték a pancsolást és a medencében voltak órákig.

A BBQ sütésnek Miki és én voltunk a felelősei de mindenki besegített hosszabb-rövidebb ideig. Huszonegy ember, de abban benne volt öt kisgyerkőc is, összesen 7kg húst evett meg amiben volt 2kg csirkeszárny, 1kg kolbász, 2kg marhahús, és 2kg disznóhús. Ez az infó talán jól jön majd valakinek egy következő magyar buli megszervezéséhez. Onegai shimasu. A 7kg hús mellett elfogyott 3 láda sör is (72 doboz), amely kellőképpen megadta a buli oldott hangulatát meg persze jó volt hűsítőként is a nagy melegben. Egyébként az idő nagyon jó volt annak ellenére, hogy a reggeli órákban eléggé borongós volt az ég. Le is égett mindkét lábfejem V alakban a papucs pántja mentén.

A csirke külön témává nőtte ki magát a buli elején mert a bulizók fele büdösnek találta a húst míg a másik fele nem talált semmi bajt vele. Bár először ki akartuk dobni az egészet végül úgy döntöttünk, hogy mindenki a saját felelősségére egyen csirkét. Mostanra már kiderült, hogy semmi baja nem volt a húsnak mivel mindenki, aki evett belőle, még mindig él és virul.

Mivel a bulira többnyire Mikiék és kismértékben én szereztem be a hozzávalókat, sokat törtük a fejünket Mikivel, hogy hogy lehetne a legigazságosabban megosztani a költségeket. Végül Sachiko oldotta meg a nagy problémát azzal, hogy fizessenek a lányok 2000 jent míg a fiúk 2500-at mivel ők úgyis többet fogyasztanak. Köszönet a gyors megoldásért Sachiko. A gyerekek természetesen nem fizettek.

Először Hedvig és Imre ment haza 4-5 tájban. Ők egyébként először vettek részt egy ilyen helyi magyar bulin. Remélem, hogy még majd találkozunk az elkövetkező bulikon. Őket később Csilláék követték majd jóval később Béla vágott neki az éjszakának egy taxiban. Ágnesék és mi olyan 9 tájban indultunk el és Ágnesék vezettek minket egy darabig mert mi nem tudtuk a hazautat a sötétben.

Hallomásból tudom, hogy a keménymag még utána elment rámenezni és csak azután mentek haza Attiláék. A sok bulizástól kifáradt Balázs a végén Mikiéknél aludt és csak másnap ment haza.

Különlegessége a bulinak, hogy pont azon a napon volt Csilla születésnapja is és így fel is köszöntöttük egy tortával. A szokásos csoportfénykép is az ő felköszöntésének az alkalmával készült.

És most jöjjön egy kis hansei (önvizsgálat): Egy páran úgy érezték, hogy a buli vége felé egy kicsit hangosabbak voltunk a kelleténél és ezzel zavartuk a szomszédokat. Ezentúl majd vigyázzunk jobban a hangerőre ha valakinek a házában/lakásában bulizunk a jövőben, hogy ne okozzunk semmi kellemetlenséget a környéken a hahotázásunkkal.

Ha valakinek eszébe jut valami érdekes történet a buliról, kérem írja le a "megjegyzés"-nél.

Köszönöm mindenki részvételét!

Andor

Negyedik chūkyōi magyar buli

2009 június 21

Megintcsak egy nagyon jó eseménynek lehettek részesei azok akik eljöttek a negyedik chūkyōi magyar bulira. Ez alkalommal a házigazda Béla volt Mie tartományban. Köszönet a szíves vendéglátásért. Összesen 14-en jöttünk össze beleértve hat magyart és három gyerkőcöt.

Én 1-kor találkoztam Attilával és Mayumival a Nagoya állomáson és együtt indultunk el Bélához. Mire Béla állomásához értünk 2-re már ott várt minket Béla és Mikiék. Bár Béla és Miki sohasem találkoztak előtte, már nagyban beszélgettek mire megérkeztünk. Egy rövid vásárlás után a helyi MaxValu-ban már mentünk is Bélához. Egy pár percre rá, hogy megérkeztünk befutottak Ágnesék és Hidekiék is. Így már 13 főre duzzadt a csoport. Ekkorra már csak Balázs volt egyetlen aki ígérte, hogy jön de még nem volt sehol, de sajnos mivel talán ő az egyetlen egész Japánban akinek nincs mobilja így nem tudtuk elérni. Háromkor Béla és én kimentünk az állomásra, hogy megnézzük, hogy ott árválkodik-e Balázs barátunk de egy morcos aggastyánon kívül más nem volt ott. Végül mindenki nagy meglepetésére valamikor 4 körül megérkezett Balázs is. Negyvenöt percébe telt míg megtette az amúgy tíz perces sétát az állomástól Béla lakásáig. Tanulság: Mobil nélkül nehezebb az élet.

Ez alkalommal is sok finomságot élvezhettek a bulizók. Béla készített lencse főzeléket és körözöttet. Mindkettő nagyon finom volt. Viszont talán ez volt életem legerősebb körözöttje. Bár én szeretem az erős ételeket ilyen csípős körözöttet még nem ettem. Mikiék tandoori csirkét és Hidekiék fűszeres csirkefalatokat hoztak. Ágnesék viszont egy nagy fazék nagyon ízletes paprikás csirkével lepték meg a társaságot. A sok finomság mellé még volt még sör, bor, és pálinka, az utóbbi Béla jóvoltából.

A buli hangulata nagyon jó volt és úgy vettem észre, hogy mindenki nagyon jól érezte magát. A gyerekek kezdetben Béla didgeridoo-jával játszottak, szaladgáltak, és TV-ztek, majd mikor elunták magukat elmentek egy közeli játszótérre Sachikoval és Ágnessel. Ha jól tudom ez alatt az idő alatt határoztott úgy Sachiko és Ágnes, hogy kéne egy magyar iskolát szervezni a helyi magyar-japán gyerekeknek. Az ötlet már felmerült mások fejében is korábban de erről a témáról majd máskor írok.

A buli hivatalosan 8-ig volt de mindenki 9 utánig maradt. Akkor viszont megindult mindenki egyszerre haza. Mikiék elvitték Balázst és engem egészen Nagoya állomásig. Köszönet érte. Az utat az állomásig Balázs egy pár nappal későbbi levelében így jellemezte: "igaz a végén eléggé leegyszerűsödtünk szellemileg...na de mindegy." Én mondjuk nem bántam és nagyon jól éreztem magam.

Megkérdeztem Bélát is, hogy milyen véleményt stb.-t szeretne a buliról látni ezen a blogon és a következőt írta: "Tudod, hogy mi az utópia? Amikor elmentek a vendégek, meginni a maradékot."

Üdv mindenkinek!

Andor

Ui: Azóta már ketten jelezték, hogy lehetne náluk tartani a következő magyar bulit. Amint kidolgoztuk a részleteket mindenkit értesítek. Ha szeretné valaki hozzátenni a saját benyomását, véleményét ehhez a jegyzethez vagy esetleg kifelejtettem valamit a felsorolt ételek közül kérem küldje el hozzám e-mailben.

Második magyar buli

2009 február 28

Sikeresen összejött a második magyar buli is. A kezdet után mindig a folytatás a nehéz, de úgy hiszem, hogy ezentúl már könnyebben fog menni. Először is köszönom szépen mindenkinek, hogy eljött. Külön köszönet jár Ágnesnek, hogy irányítása alá vette a gulyás projektet. Ott egy kicsit én is és Attila is felsültünk. Bár a palacsintasütésből kivettük a részünket. Köszönet jár továbbá Naminak a túrós puliszkáért és a fánkért. Megmondom őszintén, hogy én most ettem először túrós puliszkát. Nami azt mondta, hogy ez egy tipikus erdélyi magyar étel. Ezzel is valamit tanultam. Egyébként a fánkot Nami pótfarsangi csemegének szánta. Köszönjük továbbá Sachiko házi készítésű alma lekvárját és húsos tálját és mindenki másnak a sok finomságokat.

A bulira egyébként 15-en jöttek el tehát az én családommal együtt 19-en voltunk. Hat gyerkőc is volt, akik egy kis kezdeti idegenkedés és civakodás után nagyon jól összejöttek.

Attila ganbatteru.

Evés, ivás, beszélgetés.

Mosolygós arcot kérek.

A nagy csapat.

És egy ráadás.

Ha esetleg valaki csinált fényképeket és szeretné felrakni erre a blogra kérem email-ezzen nekem.

Remélem, hogy az első magyar hanami partira áprilisban még többen jönnek.

Üdv mindenkinek,

Andor

Sikeres buli!

2008 december 6.

Bár alig tíz nappal a buli előtt kezdtem értesíteni a helyi magyarokat és magyarul beszélő japánokat az Attilánál tartandó összejövetelről, nagyon jó volt a visszhangja. Összesen 26 ismerősnek és ismeretlennek küldtem meghívókat az iwiw-en és személyes kapcsolatokon keresztül és 11-en visszajeleztek, hogy jönnének. Egyébként összesen 19-en válaszoltak a meghívóra de nyolc embernek vagy volt már más programja erre a napra vagy már visszamentek Magyarországra. Végül heten jöttek el de beleértve Attilát és engem kilencen voltunk magyarok és magyarul beszélő japánok. A buli tulajdonképpen magyar bulinak indult de a végén meg lett toldva egy szülinapi partival mivel Attila barátnőjének, Mayuminak, a következő nap volt a születésnapja. Így a bulin voltak még vagy másik tizen japánok és mások. A buli hivatalosan fél 3-kor kezdődött és egy kicsivel 9 után ment haza az utolsó csoport.

Én úgy érzem, hogy az egész nagyon jól sikerült. Volt étel és ital bőven, több is mint amennyit meg tudtunk enni es inni. A magyar ételek közül a paprikás csirke, a palacsinta és a kalács képviselte magát, de volt házi készítésú pálinka és meggybefőtt is egyenesen Magyarországról.
Hangulat is nagyon jó volt és egy páran megjegyezték, hogy ez az első alkalom, hogy paprikás csirkét evőpálcikával esznek.

Egy következő összejövetelt már tervezünk és értesítünk mindenkit amint kidolgoztuk a részleteket. Mindenkitől várunk ötleteket is a 2009-es évre. De egyéni kezdeményezés még jobb lenne.

Andor