2009 április 5
Ha az előző két buliról azt mondtam, hogy sikeresek voltak akkor a mostani hanamiról csak azt lehet mondani, hogy nagyon sikeres volt. Bár megmondom őszintén, hogy az elején egy kicsit tartottam attól, hogy mivel elcsúszott az eredeti március 28-as dátumról április 5-re sokaknak majd elmegy tőle a kedve. De nem így volt. Sőt! Péter jóvoltából két honfitársunk is jött, akiket nem ismertem még hallomásból sem. Köszönjük Péter!
Mikor Gábor megérkezett kedves családjával először azt hittem, hogy Péter az mivel Péterrel is ez alkalommal találkoztam először. Ezért rákérdeztem a nevére vagy háromszor, amire ő türelmesen elismételgette azt. A legjobb az volt benne, hogy Gábor azt sem tudta pontosan, hogy hol vagyunk a parkban és úgy talált meg minket több ezer ember között. A másik nagy meglepetés Béla volt, aki már 26 éve él Japánban és ezzel amennyire én tudom ő a helyi magyarság legrégebben itt élő tagja. Egy másik méltányolandó teljesítmény az volt, hogy Tamás és fia Dániel egeszen Gifuból vonatozott el idáig. Egyébként Aichi és Gifu tartományon kívűl jöttek Mie-ből is a bulira.
Ez az összejövetel két szempontból is rekordot döntött: Ezen jelent meg eddig a legtöbb magyar, szám szerint nyolc, és a legtöbb bulizó, szám szerint...hát pontosan nem tudom de több mint 30-an. Attila buzgó telefonálgatásának köszönhetően nemcsak magyarok és japánok voltak a hanamin hanem Ausztria, Ausztrália, Banglades, és Peru is képviseltette magát.
A hanami 9-kor kezdődött, pontosabban akkor mentünk ki Attila, Mayumi, és én, hogy egy jó helyet találjunk. A kezdeti borongós idő ellenére lehúztunk egy sört, bár jobb lett volna nihonshu vagy valami más vérmelegítő. Nembaj, ez jó lecke volt a következő hanamira. Balázs és kedves családja érkezett meg elsőként 10.30 tájban és a többiek lassanként utánuk.
Ami nagyon jó volt az egészben, hogy jó sok gyerkőc is jött, akik gyorsan összemelegedve először a játszótéren és a közeli dombokon vezették le az energiájukat majd a környező hanamizókra vetették rá magukat. Egy hölgy hajába virágokat fűztek majd négy kissé (nagyon) részeg úriember körül jártak harci táncot.
Először a távolabb lakó babások kezdtek el hazaszállingózni 3 körül, de a kemény mag egészen 6 utánig maradt és csak akkor ment haza amikor már kezdett lehűlni a levegő. Mielőtt az első emberek elszéledtek volna csináltunk egy csoportképet is amely minimum hat fényképezőgéppel lett megörökítve. Erre egy szomszédos csoportot kértünk meg akik mind a hatan sorfalat állva kattintgatták a gépeket.
A következő bulit jó lenne az eddigi megszokott ütemben tehát júniusban megtartani. Minden ötlet vagy egyéni kezdeményezés megköszöntetik.
Az itt következő képek többségét Balázs készítette. Köszönet érte!
A nap főszereplője
Csendélet
A cseresznyefák alatt édes a pihenés
Babák az őrző-védő mamák gyűrűjében
Uzsonna
A magyar hanami a szomszédok szemszögéből
A mamáknak nincs pihenő
Kilátás a parkra
Egy papa segít, a többi beszélget
A mosolygós arcot kérek!
Naplemente hanami stílusban
Üdv mindenkinek,
Andor
Ui. Az előző két alkalommal nagyon sokan írtak nekem kommentálva a blogon. Ha lehet akkor itt fejezzétek ki a véleményeteket, hogy mások is elolvashassák. Csak kattints a "megjegyzés" gombra a bejegyzés alatt.
Ilyet is először láttam Japánban. Magyar cseresznye és meggybefőtt a Seijō Ishii-ben (Nagoya-eki Hirokoji-guchi ten).
