2009 június 21
Megintcsak egy nagyon jó eseménynek lehettek részesei azok akik eljöttek a negyedik chūkyōi magyar bulira. Ez alkalommal a házigazda Béla volt Mie tartományban. Köszönet a szíves vendéglátásért. Összesen 14-en jöttünk össze beleértve hat magyart és három gyerkőcöt.
Én 1-kor találkoztam Attilával és Mayumival a Nagoya állomáson és együtt indultunk el Bélához. Mire Béla állomásához értünk 2-re már ott várt minket Béla és Mikiék. Bár Béla és Miki sohasem találkoztak előtte, már nagyban beszélgettek mire megérkeztünk. Egy rövid vásárlás után a helyi MaxValu-ban már mentünk is Bélához. Egy pár percre rá, hogy megérkeztünk befutottak Ágnesék és Hidekiék is. Így már 13 főre duzzadt a csoport. Ekkorra már csak Balázs volt egyetlen aki ígérte, hogy jön de még nem volt sehol, de sajnos mivel talán ő az egyetlen egész Japánban akinek nincs mobilja így nem tudtuk elérni. Háromkor Béla és én kimentünk az állomásra, hogy megnézzük, hogy ott árválkodik-e Balázs barátunk de egy morcos aggastyánon kívül más nem volt ott. Végül mindenki nagy meglepetésére valamikor 4 körül megérkezett Balázs is. Negyvenöt percébe telt míg megtette az amúgy tíz perces sétát az állomástól Béla lakásáig. Tanulság: Mobil nélkül nehezebb az élet.
Ez alkalommal is sok finomságot élvezhettek a bulizók. Béla készített lencse főzeléket és körözöttet. Mindkettő nagyon finom volt. Viszont talán ez volt életem legerősebb körözöttje. Bár én szeretem az erős ételeket ilyen csípős körözöttet még nem ettem. Mikiék tandoori csirkét és Hidekiék fűszeres csirkefalatokat hoztak. Ágnesék viszont egy nagy fazék nagyon ízletes paprikás csirkével lepték meg a társaságot. A sok finomság mellé még volt még sör, bor, és pálinka, az utóbbi Béla jóvoltából.
A buli hangulata nagyon jó volt és úgy vettem észre, hogy mindenki nagyon jól érezte magát. A gyerekek kezdetben Béla didgeridoo-jával játszottak, szaladgáltak, és TV-ztek, majd mikor elunták magukat elmentek egy közeli játszótérre Sachikoval és Ágnessel. Ha jól tudom ez alatt az idő alatt határoztott úgy Sachiko és Ágnes, hogy kéne egy magyar iskolát szervezni a helyi magyar-japán gyerekeknek. Az ötlet már felmerült mások fejében is korábban de erről a témáról majd máskor írok.
A buli hivatalosan 8-ig volt de mindenki 9 utánig maradt. Akkor viszont megindult mindenki egyszerre haza. Mikiék elvitték Balázst és engem egészen Nagoya állomásig. Köszönet érte. Az utat az állomásig Balázs egy pár nappal későbbi levelében így jellemezte: "igaz a végén eléggé leegyszerűsödtünk szellemileg...na de mindegy." Én mondjuk nem bántam és nagyon jól éreztem magam.
Megkérdeztem Bélát is, hogy milyen véleményt stb.-t szeretne a buliról látni ezen a blogon és a következőt írta: "Tudod, hogy mi az utópia? Amikor elmentek a vendégek, meginni a maradékot."
Üdv mindenkinek!
Andor
Ui: Azóta már ketten jelezték, hogy lehetne náluk tartani a következő magyar bulit. Amint kidolgoztuk a részleteket mindenkit értesítek. Ha szeretné valaki hozzátenni a saját benyomását, véleményét ehhez a jegyzethez vagy esetleg kifelejtettem valamit a felsorolt ételek közül kérem küldje el hozzám e-mailben.
A Mitsukoshi-ban (Hoshigaoka Mitsukoshi) is találtam magyar borokat, pontosabban a Tokaji Aszú 3 és 5 Puttonyost az első emeleten levő Le Nez du Vin nevű boltban.
Bár elég sok helyet bejártam, Magyarországon kívűl ennyi Bartók CD-t egy helyen még nem láttam. A Books Sanseidō-ban (Takashimaya ten) lehet ezeket a CD-ket kapni.
Úgy látszik, hogy nemcsak a magyar libamáj népszerű Japánban hanem a magyar libapehely is. Ezt a magyar dunyhát a JR - Takashimaya-ban (Nagoya állomás) kaptam lencsevégre.
A árcédulán a tömőanyag nemes egyszerűséggel és színtiszta japánul így szól: hangarī mazā howaito gūsu daun (visszaangolosítva: Hungary mother white goose down, és magyarra fordítva: magyar fehér anya libapehely).
A sok idegen bor között megbújik egy ismerős arc is. Ez az egyetlen magyar bor a Liquor Mountain-ban (Nagoya Meitō-ku, Kamenoi ten).
A Matsuzakaya Store-ban (Motoyama ten, World Foods Plaza - Forte One) eddig csak ezt az egy fajta magyar bort láttam.
Ilyet is először láttam Japánban. Magyar cseresznye és meggybefőtt a Seijō Ishii-ben (Nagoya-eki Hirokoji-guchi ten).
