Először is le kell szögeznünk, hogy mi férfiak nehéz helyzetben vagyunk, ugyanis a hét 5 vagy 6 szinte teljes napját az asszonyaink töltik a kölkökkel. Igaz találkozunk velük, de egy napból legfeljebb 3 vagy 4 órát. Valaki még kevesebbet. Ugyanis mire hazaérünk a munkából, nekünk már csak a fürdetés, vacsora és altatás marad. Tehát ezt a kevés és elég macerás (gyermek nyűgössége) időt tudjuk csak kihasználni.
Viszont ott a vasárnap amikor egy egész napon át tömhetjük teli magyarral manóink fejét. Én általában a fürdés alatt tanítok, a kádban. Talán a nyugodtabb "körülmények", a közelség és a vízben való játék miatt. A fürdetést is játékosan csinálom, miközben becsempészek egy két magyar szót, hogy a mókára így emlékezzenek. Azt vettem észre, hogy ha csak úgy tanítani akarom a szavakra a fiamat akkor nem nagyon tud odafigyelni, vagy nem akar, de ha beleviszem a játékba, feltűnés nélkül, akkor kifejezetten erre a szóra emlékszik. A baj csak ott kezdődik amikor az anyóséktól követeli a "futás," "vonatozás," stb. szavakat. Anyósék persze nem értik, így nem lesz ilyen játék, s ettől a gyermek látva hogy nem értik, hogy mit mond, kezdi nem használni eme szavakat. Volt olyan tanult szó, amit az ilyen fajta "leszoktatás" miatt szinte teljesen elfelejtett.
Viszont nem hiszem, hogy teljesen elfelejtené szavakat, valahol a kis agyában elraktározta, csak állandóan emlékeztetni kell. Ilyen például a láb, kéz, nyak, cici, poci, szem, fül, orr, száj szavak, amelyeket még nagyon az elején tanítottam meg a fiamnak fürdetés közben. Attól függetlenül, hogy szinte alig mondom ki ezeket a szavakat, ugyanúgy emlékszik rá a mai napig. Sokszor nem mondja őket, viszont egyből rámutatva tudom, hogy még nem felejtette el.
Sajnos a fiammal nem beszélek csak és kizárólag magyarul születése óta. Itt nagyon nagy hibát követtem el. De szerintem még nem késő, hisz 3 évről beszélünk, ettől függetlenül a gyermek tudja, hogy beszélem a másik nyelvet is, így nincs rákényszerítve arra, hogy csak magyarul szóljon hozzám. Mostanában azt "játszom," hogy nem értem, hogy mit mond "egyszerűbb szavaknál", erre a fiam próbálja elmagyarázni magyarul. Hihetetlen de tényleg elmagyarázza, s próbál más szót használni a japán helyett. Sajnos megesik, hogy elsőre az angolt használja, hisz feleségemmel legtöbbszor angolul kommunikálunk. Ilyen például az open, close, long, short, go, stb. szavak. A magyart úgy használja a fiam, mint már említettem volt, hogy játékhoz köti őket. Például "futás jatte," "gyorsan jatte, " vagy "ott a vonat aszobo".
A színeket igazából egyszerű megtanítani, de hétköznap abban a pár órában szinte sosem használjuk, s ezért elfelejtődnek, vagy összekeverednek.
A kislányommal már jobb a helyzet, ugyanis csak és kizárólag magyarul beszélek vele. Így attól függetlenül, hogy még nem tud beszélni szinte mindent megért. Kérem a zoknit, kérem a ruhát, kérem a...szinte mindent. Hihetetlen. Ne csináld, ne oda tedd, hozd ide, tedd le, ne verekedj, nem szabad. Futás, figyelj papára, mamára, hol a cipő, pelenka, cumi...komolyan mindent. Szerintem a kislányom folyamatosan fog beszélni magyarul, s ez majd (remélem) ösztönzi a testvérét is.
Nekem az édesapám testvérei még anno kivándoroltak Svédországba, akiknek a gyermekei, vagyis az én unokatestvéreim, ugyanezen mentek keresztül. Nagyon nehéz volt megtanítani őket a magyarra, sőt nagyon ellenkeztek, hisz az iskolában is csak azt hallották, hogy "ez Svédország", "bevándorló" stb. tehát próbáltak minél jobban svédek lenni. A nagyobbik ma Magyarországon él, magyar menyasszonnyal, magyar-svéd cégnél, s kitűnően beszél magyarul. A fiatalabbik is beszél magyarul de nehezen érti. És hozzá kell tennem, hogy kiskorukban szinte nem voltak hajlandóak megszólalni magyarul. Szóval tudom és hiszem, hogy ha most nem is de idősebb korukban a gyermekeim is fogják érteni a magyart.
A nagy kihívás inkább szerintem a magyar kultúra megszerettetése. A japán oktatás más, nincsenek felelések, nincsenek vers elemzések, szövegértelmezések.
Szeretném ha a fiam és a lányom fogékony lenne a magyar irodalomra, versekre hisz ennél csodálatosabb, érdekesebb, gazdagabb nyelv sehol a földön nincs. Ezt egy külföldinek elmagyarázni nem lehet, még a feleségnek sem :) De persze ez majd kicsit idősebb korban. Addig is játékos kis verseket szoktam olvasgatni manóimnak. Erre jó a Gőgös Gúnár Gedeon, vagy más kis verses, történetes könyvecske. Nem kell, hogy megértse, nem kell, hogy száz százalékosan odafigyeljen, de jó ha a "háttérben" hallja a kis rímeket, egyszerű szavakat.
A hangom sajnos nagyon veszélyes, de ettől függetlenül sokat éneklek nekik. Szerintem itt is az egyszerűbbeket kell énekelni, az úgynevezett regős énekeket, vagy kiszámolósdiakat. Andor által említett Kossuth nóta vagy más induló szerintem nagyon nehéz, viszont jó ha az emlékezetbe vésődik.
Én kis kacsa fürdik, kis mókus kis mókus, én elmentem a vásárba, indulj el félúton, stb. dalokat szoktam énekelni. Altatásnál persze tavaszi szél vizet áraszt, de ha nagyon fáradt vagyok akkor valami kesergőt :)
Nem úgy van most mint volt régen, szerelem szerelem, stb. szerencsére sok népdalt ismerek, hisz anno táncházba is sokat jártam, meg a környezetem (iskola) is ilyen irányultságú volt.
A kiszámolósdik is fontosak szerintem. Ecpec kimehetsz, vagy a meg nem fejtett apacukafundaluka "versikék".
Azt hiszem túl sokat írtam, lehet, hogy lesz folytatása a dolognak. Bocsánat a hosszúságáért, de talán kimeríthetetlen ez a téma!
Balázs
