Magyar játszóház

Kedves Nagoyakörnyéki Gyerkőcös Magyarok!

Akik ott voltak a tegnapi hanami partin, azok jól tudják, hogy több helyi magyar apuka (igaz, némi sör erős befolyása alatt...) ünnepélyes fogadalmat tett, hogy magyar játszóházat alapít.

A paraméterek a következők.

1. Alapcél
Magyar nyelv, kultúra és szokások elsajátítását célzó játszóház bölcsödés és óvodás korú gyerekeknek, akiknek legalább az egyik szüleje magyarul tud és ez a magyar nyelvű szülő hajlandó is személyesen közreműködni a játszóház működtetésében.

2. Hely
Ichinomiya, Balázsék háza. Részletek később.

3. Idő
Havonta minimum egy alkalom. Szombat, vasárnap vagy ünnepnap. 11 órától 16 óráig.

4. Költségek
Mindenkinek állnia kell ami ételt és italt fogyaszt, meg persze az utat Ichinomiyáig. Teremdij satöbbi nincs. Ez Balázsnak köszönhető, aki felajánlotta, hogy használhatjuk a házában levő osztálytermet!!!

5. Betartandó szabályok
(1) A játszóház alatt minden magyar szülőnek ott kell lennie a gyerekével. Nem lehet a gyereket "leadni"!
(2) Felnőttek közül szigorúan csak a magyar nyelvű szülők és esetleg magyar anyanyelvű barátok lehetnek jelen a játék közben. ...Ez szerintem elengedhetetlen ahhoz, hogy tényleg csak magyar nyelven menjen a játék.
(3) Mindenkinek hoznia kell saját és csemetéje(i) előre elkészített ebédjét (bentó stb.).
(4) Minden alkalommal valamelyik szülőnek kis (kb 0.5 vagy 1 órás) programmal kell készülnie ...Pl. magyar énektanítás, körtánc, bábszínház, mesemondás stb.... Az első alkalommal én vállalom.
(5) Mindenki hozzon magával valamilyen, lehetőleg közösségi jellegű játékot (legó, építőkocka stb...)
(6) A játszóház alatt alkohol fogyasztása tilos.

6. Elképzelt "tanterv"
11:00-tól Megérkezés Ichnomiyába
11:30 Ebéd ... saját bentó
12:30 Főprogram ... a soros szülő műsora
13:30-tól Szabad játék ... de a szülők is aktívan játszanak magyarul!!!
15:00 Délutáni sütemény ... ezt én fogom hozni mindenkinek, hogy minden gyerek ugyanazt egye.
15:30-tól Takarítás
16:00 Zárás

7. Első alkalom
Ha szeretnétek jönni, kérlek, írjátok meg nekem, melyik dátum felelne meg nektek az alábiak közül.
Lehetőleg több dátumot adjatok meg.
Április 24 (szombat)
Április 29 (csütörtök)
Április 30 (péntek)
Május 1 (szombat)
Május 2 (vasárnap)
Május 3 (hétfő)
Május 4 (kedd)
Május 5 (szerda)
Május 8 (szombat)
Május 9 (vasárnap)
Május 15 (szombat)
Május 16 (vasárnap)

8. Kérdések és dátumegyeztetés
Az alábbi címen vagyok elérhető.
gerencsergabor@yahoo.com
Tel: 090 4239 7799

Várom a válaszaitokat, hozzászólásaitokat!

Üdv:

Gerencsér Gábor

Ui. Az itt leírt pontok nincsenek kőbe vésve tehát változhatnak a jövőben. Jó lenne mindenki aktív hozzászólása ehhez a kezdeményezéshez.

Torma

Gondolom nem én vagyok az egyetlen, aki megpróbált egy húsvéti vacsorát összehozni itt Japánban. Nálunk ez otthon friss kenyérből, főtt tojásból, egy nagy darab sonkából, és az elmaradhatatlan tormából állt. Vagy legalábbis ezek voltak a fő összetevői. Sajnos az első húsvéti vacsorám itt Japánban elég siralmasan nézett ki. Bár megvolt a friss (francia) kenyér és a főtt tojás, itt sonkát egy nagy darabban mint otthon  nem árulnak, tehát behelyettesítettem valamilyen papírvékonyra szeletelt sonkának hívott termékkel. Ezt még valahogyan el tudtam viselni de viszont ott volt a torma probléma. Mivel tormát én még nem láttam (eddig) Japánban, nem volt mit tenni odanyomtam a sonka mellé a tubusból a japán zöld tormát, ismertebb nevén a wasabit. Az egyetlen vígaszom vacsora után annyi volt, hogy legközelebb biztosan jobban fog sikerülni.

Most viszont teljesen véletlenül rábukkantam igazi tormára, no nem magyar tormára hanem ausztrálra, de még így is jobban megy a sonkához mint a wasabi.

http://store.shopping.yahoo.co.jp/national/12f-043.html

Andor

Alex

Csilla kis...nagyfia énekel a következő videón egy iskolai koncerten. Csillától hallottam, hogy körülbelül egy hónap alatt gyakorolták be a számot úgy, hogy előtte egyáltalán nem volt semmiféle hangszer a kezükben. A második videón Alex gitározik.

Green Day: Holiday




UVERworld: GO-ON



Csilla üzeni, hogy mindenki szép megjegyzéseket írjon!

Farsangoló magyar buli

2010 február 21

Nagyon jól sikerült a 2010-es év első magyar bulija, amely egyben a nyolcadik is 2008 decembere óta. A buli házigazdái, Balázs és Yōko, derekasan kitettek magukért, hogy mindenki jól érezze magát annak ellenére, hogy mellette két kis “manójukra” (Balázs szavajárása) is ügyelniük kellett. A bulin 25-en voltunk, beleértve 9 magyart, mely szám egyenlő az augusztusi és októberi magyar bulik rekordszámú magyar résztvevőjével. Ez alkalommal két új magyar résztvevővel gyarapodott a közösségünk Melindával és édesapjával Ferenccel, akik Kolozsvárt képviselték az összejövetelen. Bár Balázsék háza egy kis csendes utcában húzódik meg Ichinomiyában, mégis elvállalták a buli megrendezését, amiért külön köszönet jár.

A buli reggel 10-kor kezdődött és délután 5-ig tartott, bár ha jól emlékszem egy kicsivel tovább maradtunk. Ez az összejövetel nemcsak magyar buli volt hanem egyben farsangi jelmezbál is a gyerekeknek valamint vállalkozó szellemű felnőtteknek.

Én a családommal pár perccel 10 után értem oda. Mikiék már meg is érkeztek addigra és Sachiko már nagyban segített Yōkonak és Balázsnak a sütés-főzésben. Balázsék sülthúst, sült krumplit és hókiflit készítettek a vendégek számára. Mikiék egy nagy tál tésztasalátát hoztak, mi pedig chilis babot és krumpli salátát. Persze sör is volt bőven de ezt talán említenem sem kéne, mert már természetes része minden magyar bulinak. Amikor mi megérkeztünk Miki éppen Bélát vette fel az állomáson. Miki egyébként még kétszer fordult, hogy felvegye először Melindát és édesapját és utána Namit és kisfiát. Ezt a sok önzetlen fáradozását külön meg szeretném ezennel köszönni Mikinek.

Egy óra körül már mindenki megérkezett és a fent említett finomságokon kívül Csilláék hoztak házi készítésű linzert, Ágiék ugyancsak otthon készített kalácsot hoztak, mindkettő nagyon finom volt, valamint Melindáék és Attiláék megtoldották mindezt különféle édes és sós csemegékkel. Ami talán a legnagyobb sikert aratta az a szalonna és pálinka volt, amit Nami hozott egyenesen Erdélyből férje szülőfalujából. A szalonnát kis kockákra felvágtuk és mellé ahogy azt otthon szokás csak hagymát és kenyeret ettünk. Nagy sikere volt magyar és japán között egyaránt. A pálinka is ugyanolyan sikernek örvendett, csak kezdetben nem tudtuk, hogy miből is készült. Ferenc szerint szilva lehetett. Ezért Miki küldött gyorsan Nami férjének Attilának egy e-levelet, aki hamarosan válaszolt is Miki kérdésére megerősítve Ferenc találgatását. Itt szeretném megemlíteni, hogy Ferenc elmondta, hogy a pálinkát Erdélyben „papra morgó”-nak hívják mert ha az ember sokat iszik belőle az előző nap akkor reggel nem köszön a papnak amikor találkozik vele hanem csak rámorog.

Mivel nem először találkoztak a gyerekek így nagyon gyorsan összemelegedtek és én nem is vettem észre komolyabb civakodást köztük. Balázsék átengedtek egy egész szobát a gyerkőcök számára ahol pillanatok alatt minden játék a földön hevert. Egyébként majdnem minden gyerek beöltözött valaminek, Anka kínai kislány volt, Atilla tűzoltó, Ilonka kiscsibe, Márió dojōsukui táncos, Mia hercegnő, Réka nyuszi, és Yūsuke lovag. Bár Yōji (József Attila) nem öltözött be, de a nap folyamán kölcsönvette Réka nyuszi sapkáját és azzal fotózkodott. Két vállalkozó szellemű felnőtt is volt, Ági és férje Ariyoshi akik jelmezbe öltöztek. Ági egy nagy csibe volt, míg Ariyoshi arabnak öltözött be.

Később a csoport egy része átsétált Attila és Mayumi házához, ami kb. 10 percre van gyalog Balázséktól. Attiláék házának felújítása nagyon szépen halad bár van még mit csinálni rajta bőven. Attiláéktól már teljes sötétségben mentünk vissza Balázsékhoz és útközben a csoport egy része le is szakadt. Olyannyira, hogy Ági és Béla teljesen eltévedtek a sötétben. Amíg Ági és Béla vissza nem találtak, Balázs egész végig azt ecsetelte, hogy hogy reagálhatnak a helyiek mikor egy magas európai lány csirke jelmezben japánul útbaigazítást kér tőlük egy sötet utcán.

Azóta hallottam Ágitól, hogy Attila figyelmeztette, hogy legközelebb ne menjen csirke jelmezben Ichinomiyába, mert a környéken terjed a hír, hogy egy nagy darab gaijin csirke ólálkodott az egyik éjszaka a környéken. Ki tudja, egy pár év múlva talán Ichinomiya városi legendájává növi ki magát a gaijin chicken woman története, aki a sötét utcákon bolyong és azt mondogatja magában, hogy "Horu bon Borādzsu hādzo?"*

A buli olyan 6.30-ig tarthatott amikoris a többség autóval hazament. Namit és kisfiát Yōjit, valamint Bélát Mikiék vitték el a legközelebbi állomásig, míg Melindát és édesapját Yōko vitte ki az állomásra.

Farsangozók

A jövő szépségkirálynői és egy dojōsukui táncos

Csoportkép

Nevetős arcot kérek

A felejthetetlen szalonna

És a szalonnát élvező Attila

És végül egy kép az ichinomiyai legendáról

Köszönöm mindenki részvételét!

Andor

*Megfejtés: Hol van Balázs háza?

(A képeket Balázs és én készítettük.)

Összefogás nagoyai magyar módra

2010 január

Január folyamán két vasárnapon is a helyi magyar közösség néhány tagja összefogott, hogy Attilának segítsen a nemrég vásárolt háza felújításában. Attila és Mayumi még 2008 őszén vettek egy régi házat azzal az elhatározással, hogy majd felújítják és ott laknak. Mivel a ház nagyon régi, gyakorlatilag mindent fel kell benne újítani. A magyar közösség tagjai a régi nappali konyhává és étkezővé való átalakításában segédkeztek. Pontosabban a falakat egy erre specializálodott cég újította fel míg mi az álmennyezet felrakásában segédkeztünk. Nem volt könnyű munka mert egyikünk sem ért hozzá.

Az első vasárnap Miki, Balázs, Béla, és én segítettünk Attilának és Mayuminak. Felix, Attila osztrák barátja, is ott volt egy pár órát mert Attila tőle kölcsönzött egy pár szerszámot. A munka olyan reggel 10-kor kezdődött bár kezdetben teljes volt a káosz mert senki sem tudta, hogy hogy is kell álmennyezetet csinálni. Miki és én kijelöltük az álmennyezet helyét egy vízmércének csúfolt hosszú gumicsővel, amiben nevéhez híven víz volt. Ez beletelt vagy egy órába, pedig az egész szoba nem nagyobb mint 3 x 10 méter. Aztán jött az igazi munka de kezdetben teljesen tanácstalanul belekezdtünk itt-ott aztán ugyanolyan gyorsasággal abbahagytuk. Ez így ment kb. egy órán keresztül amikor is Felix a szerencsétlenkedésünket látva felkiáltott, hogy figyeljünk rá és adott néhány tanácsot, hogy mit is csináljunk. Ő már profi ebben a témában mert egymaga újította fel a saját házát. Sajnos Felix 12 körül elment, így a munkát hatan folytattuk. Délben kaptunk egy bentōt ebédre Mayumitól, amit állva gyorsan megettünk és folytattuk is a munkát. Háromkor aztán Miki is elment mert más dolga volt. Így ötünk folytatta tovább a munkát. Az ebédhez hasonlóan vacsorára is bentōt ettünk megintcsak állva viszont ez alkalommal megittunk hozzá egy sört is, ami nagyon jól esett a sok fűrészpor nyelés után. Ekkor el is határoztuk, hogy addig nem megyünk haza ameddig be nem fejezzük a konyhát. Bár mindannyian fáradtak voltunk betartottuk a szavunkat és befejeztük a mennyezetet a konyhában hajnali fél 2-kor! Bár eredetileg az volt a tervünk, hogy elmegyünk valahova egy sörre a munka után de mivel egyáltalán nem maradt erőnk hozzá így fogtuk magunkat és hazamentünk. Munkánk elismeréseként Mayumi adott mindannyiunknak epret, szedret, és daikont. Valószínüleg azért adott nekünk gyümölcsöket és zöldséget ez alkalommal mert még decemberben amikor Miki és én segítettünk Mayuminak építési anyagokat vásárolni akkor nem fogadtunk el tőle pénzt a munkánkért.

A következő vasárnap Miki, Béla, Bélának egy újdonsült finn ismerőse Ville és én mentünk Attiláéknak segíteni. Később Ági is eljött Ankával, hogy paprikás csirkét készítsen a dolgozóknak kint az udvaron egy bográcsban. A cél ezen a napon az ebédlő mennyezete volt. Az előző hétvégéhez hasonlóan a munka 10 körül kezdődött. Mivel már volt egy kis tapasztalatunk a munkafolyamatban ez alkalommal már gyorsabban ment a munka. Lehet, hogy az is belejátszott, hogy finn munkatársunk hajóács és így jobban ment neki a fúrás-faragás meg talán az az egy üveg whisky is besegített, amit Ville hozott munka noszogatónak. Egyébkent Ville a szabadságát töltötte éppen Japánban és úgy keveredett a csoportunkba, hogy az előző éjjel Bélával mulatta át az éjszakát. Annak ellenére, hogy egyikük sem aludt az előző éjjel nagyon kitettek magukért. Felix is eljött megint a családjával, hogy megnézze, hogy hogy halad a munka. Ebédre Ágnes paprikás csirkéjét ettük a helyi kulturához igazodva evőpálcikával. Nagyon finom volt, így alig 30 perc alatt a bogrács teljesen kiürült. Ez alkalommal is Miki 3-kor elment mert más dolga volt. A mennyezetet 8.30-ra be is fejeztük és mivel még nem volt olyan késő Attiláék meghívták a társaságot (Béla, Ville és én) egy közeli yakinikutenbe.

Első vasárnap (balról): Miki, Béla, Andor, Balázs, Attila, és Felix

"Itt a közepe!"

Kész a konyha!

Második varárnap: Ville tájékozódik

Készül a paprikás csirke

Paprikás csirke evőpálcikával

Remélem, hogy több és több ilyen tipusú összefogás lesz még a jövőben.

Andor

Szilveszteri magyar buli

2009 december 31 - 2010 január 1

Az év utolsó magyar bulija egy kicsit rendhagyóra sikeredett több szempontból is. Először is a korábbi buliktól eltérően kevesebben mint tizen voltunk de mondhatnám azt is, hogy kevesebben mint öten mert összesen négyen jöttünk össze. Hiába próbáltuk a mostani szilveszteri magyar bulit egy könnyen megközelíthető helyen (nálam) rendezni azzal a plusszal, hogy egész éjjel jártak a földalattik és megtoldva Miki székely káposztájával, rajtunk kívül csak Hedvig volt az, aki még vállalkozott volna a bulizásra. De végül ő sem jött mert a buli előtt két nappal felhívtam és esetleges félreértések elkerülése végett tudattam vele, hogy a másik négy résztvevő mind férfi. Erre Hedvig egy "aha kanbuli" összegzéssel mondta, hogy még majd gondolkozik, hogy jöjjön-e, hogy ha így áll a helyzet. Végül nem jött. Egyébként mások azért maradtak távol a bulitól mert vagy hazamentek a Kárpát medencébe vagy japán szokás szerint a szülői házban töltötték az év utolsó estjét.

Négyünk (Attila, Balázs, Miki és én) bulija már tulajdonképpen délután 2-kor elkezdődött amikor Miki átjött hozzám, hogy elkészítse a székely káposztát. A pörköltet már megcsinálta előre, így nálam csak a káposztát és a tejfölt adta hozzá. Míg főtt a káposzta addig elmentünk szalonnáért a közeli Liquor Mountain-ba, hogy mint ahogy Miki mondta "megbolondítsa" a káposzta ízét. Közben vettünk a bulihoz szükséges alapanyagokat is (többnyire cseppfolyósakat).

Balázs 4 körül érkezett meg majd ha jól emlékszem Attila 6-ra futott be. Három üveg bor és ki tudja hány sör után úgy döntöttünk, hogy jobb lenne inkább valahol a városban búcsúztatni 2009-et és nem a négy fal között. Olyan 8 óra körül el is indultunk. Először The Red Rock-ba vitt az utunk Sakae-ban, amely egy ausztrál stílusú bár es étterem. Ott voltunk egészen éjfél utánig. Majd átmentünk The 59's-ba, amely egy amerikai stílusú bár. Innen Attila és Balázs átmentek egy közeli szalsza klubba táncolni, amíg Miki és én iszogattunk. Végül mind a négyunk átsétált egy angol sörözőbe a Hub-ba. Talán hajnali 4 is lehetett mire visszamentünk hozzám. Balázs és én rögtön kiterültünk, viszont Attila és Miki még ettek egyszer a káposztából mielött elmentek aludni.

Mondanom sem kell, hogy mindannyian erős fejfájással ébredtünk és szükségünk volt kb. 24 órára, hogy teljesen felépüljünk. Ebből a beszámolóból sok minden kimaradt de azokat a részleteket majd mindenkinek személyesen elmeséljük ha van rá érdeklődő. Annyit azért elmondok, hogy az angol söröző előtt építettem egy hóembert mert éppen olyan kedvem támadt. Itt szeretném megemlíteni, hogy egész éjjel hullott a hó, amely a sok más esemény mellett emlékezetessé tette ezt az éjszakát.

Utólagosan hallottam Mikitől, hogy amikor éjfélt ütött az ausztrál bár órája tulajdonképpen már hajnali 0 óra 2 perc volt. Erre valaki fel is hívta a figyelmet mire azzal hurrogták le mások, hogy itt a bárban csak most jön az új év.

Bár sok fénykép készült, jobbnak láttam csak ezt a hármat közölni.

Boldog Új Évet Nagoya-ban

Hóember a Hub előtt

Csendélet havazás után

Mindenkinek Boldog Új Évet kívánok!

Andor

Magyar Mikulás Buli

2009 december 6

Európai stílusban, már december 6-án megérkezett a Mikulás a helyi magyar közösség gyerkőceihez. Eredetileg öt család nyolc kicsijéhez készülődött a Mikulás bácsi de sajnos kettejük az ún. új influenzában betegedett meg és egy másik kicsi mást kapott el. Így öten várták a nagy eseményt. A szobába betoppanó Mikulás bácsit kortól függően máshogy és máshogy fogadták a gyerekek. A legkisebb (1 éves) arcán enyhe ijedtség látszott, míg a legidősebbekén visszafogott gyanakvás (6 és 8 éves). Úgy tűnt, hogy a "középkategóriások" (3 és 5 éves) örültek legjobban a Mikulásnak.

A Mikulás bácsi leült a kanapéra és megkérdezte minden gyerek nevét és hogy jók voltak-e és utána átadta nekik a névreszóló csomagot. A Mikulás bácsi már előre megszervezte, hogy egyenesen Magyarországról legyenek Miki zacskók majd itt megtöltötte őket kortól függően magyar és japán édességekkel. Az ajándékosztás után Anka elhegedűlte a "Hull a pelyhes fehér hó"-t és utána a Mikulás bácsi a bokros teendőire hivatkozva elbúcsúzott és a ház előtt álló szánnal elviharzott.

Itt látható több kép és videó az első magyar Mikulás buliról Nagoya-ban.

http://gallery.me.com/plavics

Üdv,

Andor

Ui. Egy mulatságos eset történt a buli óta, amelyet gondoltam megosztok mindenkivel. Ati, az egyik kicsi résztvevő a bulin, éppen a heti egyszeri tornaórájára ment egy pár nappal az esemény után egy közeli óvodába ahol szokás szerint rosszalkodott. Mivel a tornatanár már nem tudta, hogy hogy állítsa le végül azt mondta neki, hogy ha tovább rosszalkodik akkor hozzá nem megy a Mikulás Karácsonykor. Itt tudni kell azt, hogy a Mikulás Japánban Karácsonykor jön és nem december 6-án. Erre Ati könnyedén azt felelte, hogy "Hozzám már jött!"