Első magyar bográcsbuli

2009 október 25

Kiválóan sikerült a hatodik chūkyōi magyar buli is. Ez az esemény nemcsak egy magyar buli volt, melynek az alaphangulatát a kerti bográcsfőzés adta meg, hanem egyben házavató buli is. Ágiék az ősz folyamán költöztek újonnan épült családi házukba melyet Ági saját maga tervezett. Ha valaki nem tudná Ági építész. A bulin 26-an voltunk, beleértve kilenc magyart, mely szám egyenlő az előző magyar buli rekordszámú magyar résztvevőjével. Köszönet a szíves vendéglátásért Áginak, aki vette a bátorságot, hogy meghívjon minket annak ellenére, hogy az egyik szomszédja mindenféle rendbontásra (értsd buli) meglehetősen rossz szemmel néz.

A buli reggel 10-kor kezdődött és délután 5-ig tartott. A korai vége a bulinak megintcsak arra vezethető vissza, hogy lehetőleg a legkevesebb problémát kívántuk okozni Áginak az esetleges hangoskodásunkkal. De egyébként hangoskodás egyáltalán nem volt.

Mire Ágiékhoz értem a családommal és Peterrel egy kicsivel 10 után, Miki már nagyban készítette elő a két bogrács alatt a tüzet. Már hetekkel a buli előtt Ági és Miki azon tanakodtak, hogy mi is főjön a bográcsokban. Végül úgy döntöttek, hogy Ágiéban gulyás fog rotyogni, míg Mikiében pacal. A munkát úgy osztották meg, hogy Miki volt a felelős a tűzért és a főzésért, míg Ági készítette elő az alapanyagokat Eiko és Sachiko segítségével. Én a gulyást mindig is szerettem, de őszintén szólva a pacallal eléggé hadilábon álltam régen. Viszont Miki pacala olyan jól sikerült, hogy teljesen megváltoztatta a véleményemet erről a gyomros ételről. A gulyáson és a pacalon kívül most nagyon sok édesség is volt, szám szerint három almás pite Ivették, Sándorék, és Felixék jóvoltából, valamint egy gyümölcsös torta, amelyet Nami hozott. Peter is kitett magáért és sütött vagy 30 palacsintát a gyerekek nagy örömére.

Talán a korai kezdés miatt egy kicsit lassan jöttek a résztvevők és az emberek többsége 12 és 1 között érkezett meg. A magyar bulik “veteránjain” kívül sok új arcot is lehetett látni. Először jöttek a bulira Ivették és Sándorék, valamint Tomoko vőlegénye. Gábor ez alkalommal másodszorra jött. Remélem mindannyiuknak tetszett az összejövetel és máskor is látjuk őket. Mivel ez nem kizárólag magyar buli volt hanem házavató buli is egyben, Felixék is hivatalosak voltak a bulira Ausztriát képviselve.

Talán még a felnőtteknél is jobban élvezték a bulit a gyerekek. Már a buli kezdetén letessékelték a felnőtteket a második emeletről, hogy felügyelet nélkül játszhassanak. Később kimentek az utcára és a ház előtt fociztak és bringáztak, majd szülői kísérettel elmentek a közeli parkba, hogy teljesen kitombolhassák az energiájukat.







Ahogy 5-öt ütött az óra elkezdtünk összepakolni és takarítani és még sötétedés előtt sikerült befejeznünk az egészet. Egyébként egy nekem írt levelében Ági köszöni mindenkinek, hogy a buli végén mindenki segített a pakolásban és a takarításban. Mivel még csak este 6 volt úgy döntöttünk, hogy aki még egy kicsit bulizna az jöjjön el hozzánk. Végül Mikiék és Attiláék el is jöttek. Először elmentünk vásárolni majd irány hozzánk. Miki megint kitett magáért és egy újdonsággal is meglepte a társaságot, udonból készített túróscsuszát. Én először ettem udonos túróscsuszát de ajánlom mindenki figyelmébe mert nagyon finom. Ez egy igazán jó példája annak, hogy hogy egyesül két különböző kultúra egy újat alkotva.

Köszönöm mindenki részvételét!

Andor

Ui. Csak másnap reggel vettem észre takarítás közben, hogy alig fogyott a sörből, amit az utóbulira vettünk (nem kis örömömre). Ígérem, hogy a következő bulira több sört viszek mint amennyit saját magam megiszok.

Haribo


Magyarországon gyártott Haribot találtam két helyen is mostanában, a Ministop-ban és a Seijō Ishii-ben. Bár a Haribo nem magyar hanem német termék, a cégnek van egy üzeme a Veszprém megyei Nemesvámosban. Az édesszájú itteni magyaroknak ez egy okkal több lehet, hogy Haribot vegyenek. Ezzel nemcsak szenvedélyüket elégítik ki hanem egy kis "otthoni" ízt is a szájukba varázsolhatnak. Háromfajta Haribo terméket láttam eddig melyeket otthon gyártanak: Goldbären, Happy-Cola és Saure Pommes.



Nemesvámos a zacskó hátoldalán már elég biztos támpont, hogy ez magyar Haribo, de akinek ez nem elég az nézze meg a gensan kokumei vagy "származási ország" megjelölést, ami egyértelműen Magyarországot ír.

Andor

Nagyszülők és rokonok szerepe gyermekeink nyelvtanulásában

Először is magamról: 20 éve Japánban élő anyuka vagyok, és két nagy gyerekem van.

Az eddigi tapasztalatokat olvasva, sok olyan dolog volt, ami a mi családunkban is gyakran előfordult. Pl. a japán-magyar nyelvek keverése, "fürdőszobai nyelvjátékok," stb., viszont, amit eddig nem olvastam, az a tágabb család, a nagyszülők szerepe.

Ebben lehet hogy egyedi az esetünk, mert nálunk amikor az első gyerek született az én szüleim itt voltak Japánban. Először Nagoya-ban, majd elköltöztek messzebbre. Míg Nagoya-ban voltak kb. egy évig, szinte majdnem minden nap találkoztak az unokával. Természetesen csak magyarul beszéltek vele. Később pedig gyakran elvitték magukhoz, két hetekre. Így mire általános iskolába került a fiam, már jól tudott magyarul beszélni. Emellett nemzetközi óvodába járt 3 évig, ahol az angol nyelv alapjait tanulta meg.

Második gyermekemnél kicsit más volt a helyzet, vele a szüleim nem tudtak olyan sokat együtt lenni, és ez a különbség meglátszik a mai napig, bár ő is tud magyarul.

A másik fontos pont a nyelvtanulásban azt hiszem a hazalátogatás. Ez persze szintén több családban nehéz probléma lehet, én szerencsésnek mondhatom magamat, mert elég gyakran tudtunk Magyarországra utazni. De már csak akkor utaztunk amikor a gyerekek nagyobbak lettek, miután a szüleim elköltöztek Japánból. Minden évben, vagy két évben egyszer a nyarat Budapesten töltöttük a rokonoknál. Minimun egy hónapig voltunk náluk, és ez az idő elég volt arra, hogy a gyerekek felelevenítsék a magyar nyelvet. Átalában az első 2-3 napban még nehezen indul a beszélgetés, de közben egész jól belejönnek. A legjobb beszélgetőpartner a hasonló korú unokatestvérük (és az ő barátai), akivel szinte éjjel-nappal együtt voltak.

Tehát nem csak az apa vagy az anya az, akinek egyedüli szerepe van a gyerekek nyelvoktatásában, hanem a többi magyar családtagnak is! A gyerekek így látják, hogy a család "magyar része" mind természetesen használja a magyar nyelvet, és ezért ők is természetesen kell, hogy bekapcsolódjanak. Én nem igazán pártolom a magyar nyelv"tanítást" a szó művi értelmében, inkább a természetes közegben való használata az amitől a gyerekek elsajátítják a nyelvet és szégyenkezés nélkül használni tudják.

Fontos hogy legyen lehetőségük az igazi magyar nyelv használatára, Magyarországon, vagy bárhol magyar emberek kozott. Ezért van az, hogy a gyerekek itt Japánban kivédhetetlenül inkább japánul beszélnek, hiszen ez a természetes nekik.

Én a gyerekeimmel itt főleg japánul beszélek, bár sokszor előfordul, hogy magyarul szólok hozzájuk. Bármelyik nyelvet használom, teljesen természetesnek veszik, de sokszor a magyar kérdésre japánul válaszolnak....Tehát erőszakkal nem lehet magyarul beszéltetni őket. Azonban ha a magyar rokonokkal beszélünk Skype-on, vagy Magyarországra látogatunk, akkor automatikusan tudnak magyarra váltani.

A nagyfiam 16 éves korában elhatározta hogy Magyarországra szeretne menni tanulni, hogy a nyelvet jobban elsajátítsa. Mi segitettük ebben, így a gimnázium 2. évét (Japán szerint) magyarországi gimnáziumban töltötte. Nagyon jól érezte magát és sok jó élménnyel tért haza. Azóta is magyarul levelez a barátaival. Tehát ha eljön az idő, lehet hogy gyermekeink maguk kívánják majd, hogy a magyar nyelvet jobban megtanulhassák és megismerhessék a magyar életet és szokásokat.

Csilla

Magyar Hímzőkör Kiállítás

Október 15 és 21 között az Aichi Magyar Baráti Társaság szervezésében a helyi magyar hímzőkör munkáit lehetett megtekinteni a Gallery Chikashin kiállítóteremben Nagoya-ban. Az ingyenes rendezvény a kalocsai hímzés történetét és munkáit mutatta be. Külön érdekessége volt a kiállításnak, hogy mind a 15 kiállító japán volt.





















Fényképek: Andor

Csilla

Csilla olajfestményeket fest hobby szinten és ebben a hónapban először beadta kiállításra az egyik képét az évente megrendezésre kerülő kerületi vegyes művészeti kiállításra (Kumin sōgō bijutsuten). Ezen a kiállításon megnyerte a Chūnichi Shimbun díját (Chūnichi shimbunsha shō) olajfestmény részben.








Lesz majd egy másik kiállítása is Csillának, a Nagoya International Center 4. emeletén, november 3-tól 8-ig.
A kiállítás neve: "24th Annual Foreign Artists Exhibition"


Aki teheti menjen el és nézze meg. Támogassuk egymást amennyire tudjuk.

Andor

Kalotaszegi néptánc bemutató és tanfolyam Aichiban

1. Minielőadás Ebédidőben

Előadók: Lázár Attila és Otsuka Nami
Előadás: Kalotaszegi legényes és páros
Időpont: 2009 október 30. (péntek) 11:00-13:00
Helyszín: Wakuwaku Kōsaten Hishino (Hishino Danchi Shōtengai, Seto, Aichi)
Belépő: 1000 jen (beleértve ebédet, csak helyfoglalással 15 főig)
Helyfoglalás: 0561-83-4888 (Wakuwaku Kōsaten Hishino)
Kérdések: cifrakalotaszeg@gmail.com (Otsuka Nami)



2. Erdélyi Néptánc

Előadók: Lázár Attila és Otsuka Nami
Előadás: Kalotaszegi néptánc
Időpontok:
2009 november 7. (szombat) 19:30-tól (előadás)
2009 november 8. (vasárnap) 15:00-17:00 (tanfolyam)
2009 november 14. (szombat) 19:30-tól (előadás)
2009 november 15. (vasárnap) 15:00-17:00 (tanfolyam)
Helyszín: Sarmale (román étterem)
Cím: Aichi-ken, Nagoya-shi, Higashi-ku, Aoi 1-16-28
Megközelítés: Higashiyama vonal, Shinsakae állomás, két perc gyalog a 2-es kijárattól.
URL:
http://salmare.com/index.html
http://www.casa-nagoya.com/sar_english/index.html
Előadás belépő: 1000 jen (étel, ital nincs benne)
Tandíj: felnőtt 1500 jen; diák 1000 jen (nincs kiszolgálás a tanfolyam alatt)
Helyfoglalás: 052-935-8877 (Sarmale)
Kérdések: cifrakalotaszeg@gmail.com (Otsuka Nami)

A magyar nyelvet hogyan tanítottam meg a lányomnak


Hát nagyon őszintén, én külföldön élő magyar állampolgárként, Belgiumban éltem családommal. Így lányom az óvodát és az általános alsó tagozatát mind Belgiumban járta ki. Lányom anyanyelve flamand és japán volt. Én próbáltam magyarul beszélni a lányommal, de az iskolában azt ajánlották, hogy túl megterhelő három nyelv mindennapos használata egy kisgyereknek. Ezért a lányom otthon Magyarországon a magyar nyelvet a nullárol kezdte.

Férjem munkájával kapcsolatban Magyarországra kellett költözni, ezért lányom a 6. osztálytól a gimnáziumig Magyarországon tanult. Innentől kezdve magyar gyerekek között élve tanult meg magyarul. Így nekem a magyar nyelv tanítással kapcsolatban nincsen nagy tapasztalatom.

Mivel az én férjem nem beszél magyarul, mi itthon (Európában is) a japán nyelvet használtuk. Na de én próbáltam a lányommal két nyelven beszélni kb. 6 éves korig. Én úgy csináltam, hogy mikor beszéltem a gyerekkel, akármiről is beszéltünk, mindig mind a két nyelven (magyarul is japánul is) ugyanazt a mondatot elbeszéltettem vele. Jókat nevettünk kacagtunk rajta, például ebéd közben feltettem kérdéseket, hogy "mit eszik," "miből eszik," stb. Az volt nálam a lényeg, hogy bármiről is beszéltünk, mind a két nyelven el tudja mondani és mesélni, amit szeretne. Sokkal többet elértem ezzel és nem is vált megterhelővé a gyereknek, mert a mindennapi életben úgy szokta meg, hogy mindig mind a két nyelven beszélgetett velünk. Úgy is meg fogja szokni ahogy nő a gyerek, hogy az anyucihoz magyarul, az apukához pedig japánul beszél.

De amúgy különben őszintén eléggé nehéz ez a téma, mert minden családban mások a szokások. Szerintem csak kitartás és türelem szükséges a szülő részéről.

Ahogy mi is megtanultunk idegen nyelveken, ha hibásan is beszéltünk az elején, mégha össze is kevertük a nyelvtant. De meg tudtuk értetni magunkat azon az idegen nyelven. Szerintem a gyerekek ugyanígy vannak ezzel.

Kelet Aichi-ban élő magyar