Anyanyelvoktatás gyerkőceinknek

Ezt az új bejegyzést főleg azok számára szeretném megindítani akiknek ugyanolyan nagy fejtörést okoz mint nekem, hogy hogy tanítsam a gyerekeimet sikeresen magyarra Japánban. Az én alapvető hozzáállasom a kérdéshez, hogy csak magyarul beszélek a gyerekeimhez míg a feleségem, aki japán, csak japánul (mostanában mondjuk ő elkezdett hozzájuk angolul is beszélni). A nagyobbik (három éves múlt) már folyékonyan beszél japánul viszont magyarul még nem nagyon. Pontosabban megérti, amit mondok de egészen mostanáig csak japánul válaszolt. Nemrég kezdődött el az a folyamat, hogy esetenként már magyarul is válaszol egy-egy szóval vagy rövid kifejezéssel. Most kezdte el megérteni a ragozást is. Eddig például ha azt kérdeztem tőle, hogy “Értetted?” úgy válaszolt rá, hogy “Értetted” de most már helyesen “Értettem”-et mond. A legtöbb probléma a tárgyas/tárgyatlan ragozással van mert sokszor pl. “Almát kérek” helyett “Almát kérem”-et mond. Ha egy szó értelmét japánul már érti de magyarul még nem akkor úgy magyarázom el neki, hogy például “Mama suika, papa dinnye” tehát mama (aki japán) suika-nak hívja, papa (aki magyar) dinnyének hívja. Ez a rendszer elég jól bevált eddig és sokszor már magától is kérdezi, hogy például “Mama enpitsu, papa nani?” tehát Mama enpitsu-nek (ceruzának) hívja, papa minek hívja? A kisebbik nemrég múlt egy éves és egy pár szón kívül (csacsa [tea], dozo [tessék], papa, mama) mást még nemigen mondd bár néha utánozni szokta, amit a család többi tagja mond de az még nem vehető tudatos beszédnek. A nagyobbik általában japánul beszél a kisebbikhez de néha magyarul beszél hozzá. Például: “Hagyd abba!, Kérsz teát?, Nincsen, stb.

Ezenkívül a nagyobbik néha összegyurmázza a magyar és a japán nyelvet és keverék szavakat alkot. Ennek két csoportja van. 1. magyar szóhoz japán ragot ad: finom-kunai (nem finom), fáj-kunai (nem fáj), álmos-kunai (nem vagyok álmos), éhes-kunai (nem vagyok éhes); 2. összetold magyar és japán szavakat: erre eddig csak egy példa volt a tomadicsom (a japán tomato és a magyar paradicsom keveréke). Erről az utolsóról jut eszembe, hogy amikor Amerikában tanultam és éppen édesanyámmal beszélgettem de nem értettem, hogy éppen mit mondott úgy kérdeztem vissza, hogy “Whacsoda?” (what + micsoda).

Háttérként még azt szeretném megemlíteni, hogy rajtam kívül más nem beszél a gyerekekkel magyarul és magyar DVD-ket vagy magyar könyveket ritkán nézünk/olvasunk együtt. Úgy érzem, hogy ezen a téren kéne javítanom egy kicsit és többszor kéne együtt néznünk magyar DVD-ket és olvasnunk magyar könyveket. Viszont sokszor éneklek nekik magyar énekeket már amennyit én tudok és amennyire én emlékszem rájuk, amelyeket a nagyobbik már kívülről fújja. Ilyen például a Tavaszi szél vizet áraszt, Kossuth Lajos azt üzente, Gábor Áron rézágyúja, Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára, stb.

Jó lenne ha minél többen megosztanánk eddigi élményeinket ebben a témában és feltennénk minél több személyes beszámolót erre a blogra, hogy egymástól is tanulhassunk és mások is tanulhassanak belőle.

Várom a beszámolokat. Lehet névvel vagy névtelenül is, kinek, hogy kényelmesebb: andorjp@gmail.com

Üdv,

Andor