Sikeresen lezajlott a második magyar hanami ugyanazon a helyen mint múlt évben. Bár sokat tanakodtam Mikivel arról, hogy esetleg egy más helyen kéne megrendezni a változatosság kedvéért végül mégis úgy döntöttünk, hogy rendezzük meg ott mint ahol múlt évben. Mint minden más szabadtéri magyar bulit, ezt is sok aggodalmaskodás előzött meg főleg az időjárással kapcsolatban. Miki és Balázs már egy héttel a buli előtt elkezdte küldeni nekem a legfrissebb időjárás előrejelzéseket, aztán az elkövetkező napokban már-már félnaponként kaptam tőlük újabb és újabb jóslatokat, többnyire mindegyik szöges ellentéte volt az előzőnek. Aztán eljött a péntek este mikoris borongós de esőmentes időt ígért a TV bemondó. A buli napján tényleg egy kicsit borongós volt az idő egészen reggel 8-ig de aztán hétágra sütött a nap. Napközben a hőmérséklet felment egészen 21 fokig, ami szinte hitetetlen ahhoz képest, hogy a következő nap már reggeltől kezdve esett. De térjünk vissza a beszámolóhoz.
Én reggel 9-re kimentem a helyszínre Atival a kisfiammal. Még nem volt senki a környéken, de nem messze a mi táborhelyünktől már valaki lezárt egy helyet, feltehetőleg az előző este, egy spárgával. Én is lefoglaltam a mi helyünket és kifeszítettem a magyar zászlót egyrészt, hogy az összejövetel jellegére utaljak és másrészt, hogy mindenki könnyebben megtaláljon minket. Utána Atival együtt elkezdem sörözni. Viccelek. Csak az egyikünk sörözött. Az első hanamizó család, Mikiék, 9.45-kor érkeztek meg. Majd egy kicsit később Eiko és Ilonka is. Egy kicsivel 11 előtt lesétáltam Mikivel a Motoyama állomásig, hogy felvegyem Pétert, aki Okazakiban tanul japánt, vele most találkoztam először. Miki és Péter rögtön megtalálták a közös témájukat, számítógépek, így én a visszaúton, mivel a számítógépekhez annyira nem értek, inkább csak hallgattam. De azért a 7-Eleven előtt félbeszakítottam őket megkérdezvén, hogy akarnak-e egy sört a visszaútra. És nem csalódván bennük, igent mondtak.
Mire visszaértünk már ketten is megérkeztek. Ott volt Mayu, a munkatársam akivel már együtt dolgozok évek óta de csak nemrég tudtam meg, hogy érdekli a magyar kultúra, és Zsolt, aki Belgiumból lett áthelyezve ide egy évre a munkahelye által. A többiek utánuk érkeztek de sajnos már nem emlékszem, hogy milyen sorrendben. Az fent említetteken kívül eljöttek még Balázsék, Gáborék, Csilláék, Namiék és Tomokoék is, valamint Péter (második Péter) aki elhozta egy ismerősét Ákost is. Ők a Nagoya Egyetemen tanulnak és velük is most találkoztam először. Három után futott be Melinda és édesapja Ferenc is, de ők csak egy órát maradtak mert szaladniuk kellett vissza a vendéglőjükbe a délutáni nyitásra. Legutóljára Csilláék (második Csilla) jöttek, aki édesapját Istvánt és családját hozta magával. Ők és Melindáék Kolozsvárról származnak, így úgy tűnik, hogy budapestiek után talán kolozsváriak élnek legtöbben Nagoya környékén. Összesen 32-en vettek részt a második magyar hanamin, amelyből 13-an voltak magyarok. Ilyen nagy számban még soha nem jöttek össze magyarok, ráadásul annak ellenére, hogy többen a keménymagból, Attila, Ági és Béla nem voltak ott.
Ez alkalommal is mindenki hozott mindenféle finomságot. Balázsék rántotthúst és egy gyümölcskosarat. Én mondjuk egyiket sem láttam. Rossz nyelvek azt beszélik, hogy egy Mac-es ette meg az összes húst sűrű kritizálása közepette. Állítólag túl kapros volt. Mikiék tésztasalátát hoztak, míg mi chilis babot és onigirit. Gáborék és Namiék sütiket hoztak. Sajnos nem emlékszem, hogy mások mit hoztak. Elnézést. Ha valaki emlékszik rá kérem írja le a megjegyzés rovatba. Arra azért emlékszem, hogy bár Zsolt motorral jött, pontosabban "vassal" Zsolt szavajárása szerint, és így nem ihatott, mégis hozott vagy hat sört a bulira. Minden sörös nevében meg szeretném köszönni neki ezt a nagylelkűséget.
A buli 6-ig tartott de egy páran már elötte hazaszállingóztak. A hanamit követte egy utóbuli is nálunk ahová elég sokan eljöttek. Eljöttek hozzánk Mikiék, Balázsék, Csilláék, valamint Mayu is. Miki az ő híres magyar-japán fusion túrós udonjával lepte meg a társaságot, ami mindenkinek nagyon ízlett. Egészen este 10-ig folytatódott az eszem-iszom mikoris az utolsó vendégek is hazamentek.
Itt egy pár fénykép az összejövetelről. Mivel a résztvevők jöttek-mentek a nap folyamán, így három csoportkép is készült.
Csendélet hanamizás előtt
Akik korán jöttek
Ati és Mia birtokba vették Zsolt motorját
Szolid hanamizás
A második generáció
Második csoportkép
Harmadik csoportkép
Üdv mindenkinek,
Andor
