Első magyar bográcsbuli

2009 október 25

Kiválóan sikerült a hatodik chūkyōi magyar buli is. Ez az esemény nemcsak egy magyar buli volt, melynek az alaphangulatát a kerti bográcsfőzés adta meg, hanem egyben házavató buli is. Ágiék az ősz folyamán költöztek újonnan épült családi házukba melyet Ági saját maga tervezett. Ha valaki nem tudná Ági építész. A bulin 26-an voltunk, beleértve kilenc magyart, mely szám egyenlő az előző magyar buli rekordszámú magyar résztvevőjével. Köszönet a szíves vendéglátásért Áginak, aki vette a bátorságot, hogy meghívjon minket annak ellenére, hogy az egyik szomszédja mindenféle rendbontásra (értsd buli) meglehetősen rossz szemmel néz.

A buli reggel 10-kor kezdődött és délután 5-ig tartott. A korai vége a bulinak megintcsak arra vezethető vissza, hogy lehetőleg a legkevesebb problémát kívántuk okozni Áginak az esetleges hangoskodásunkkal. De egyébként hangoskodás egyáltalán nem volt.

Mire Ágiékhoz értem a családommal és Peterrel egy kicsivel 10 után, Miki már nagyban készítette elő a két bogrács alatt a tüzet. Már hetekkel a buli előtt Ági és Miki azon tanakodtak, hogy mi is főjön a bográcsokban. Végül úgy döntöttek, hogy Ágiéban gulyás fog rotyogni, míg Mikiében pacal. A munkát úgy osztották meg, hogy Miki volt a felelős a tűzért és a főzésért, míg Ági készítette elő az alapanyagokat Eiko és Sachiko segítségével. Én a gulyást mindig is szerettem, de őszintén szólva a pacallal eléggé hadilábon álltam régen. Viszont Miki pacala olyan jól sikerült, hogy teljesen megváltoztatta a véleményemet erről a gyomros ételről. A gulyáson és a pacalon kívül most nagyon sok édesség is volt, szám szerint három almás pite Ivették, Sándorék, és Felixék jóvoltából, valamint egy gyümölcsös torta, amelyet Nami hozott. Peter is kitett magáért és sütött vagy 30 palacsintát a gyerekek nagy örömére.

Talán a korai kezdés miatt egy kicsit lassan jöttek a résztvevők és az emberek többsége 12 és 1 között érkezett meg. A magyar bulik “veteránjain” kívül sok új arcot is lehetett látni. Először jöttek a bulira Ivették és Sándorék, valamint Tomoko vőlegénye. Gábor ez alkalommal másodszorra jött. Remélem mindannyiuknak tetszett az összejövetel és máskor is látjuk őket. Mivel ez nem kizárólag magyar buli volt hanem házavató buli is egyben, Felixék is hivatalosak voltak a bulira Ausztriát képviselve.

Talán még a felnőtteknél is jobban élvezték a bulit a gyerekek. Már a buli kezdetén letessékelték a felnőtteket a második emeletről, hogy felügyelet nélkül játszhassanak. Később kimentek az utcára és a ház előtt fociztak és bringáztak, majd szülői kísérettel elmentek a közeli parkba, hogy teljesen kitombolhassák az energiájukat.







Ahogy 5-öt ütött az óra elkezdtünk összepakolni és takarítani és még sötétedés előtt sikerült befejeznünk az egészet. Egyébként egy nekem írt levelében Ági köszöni mindenkinek, hogy a buli végén mindenki segített a pakolásban és a takarításban. Mivel még csak este 6 volt úgy döntöttünk, hogy aki még egy kicsit bulizna az jöjjön el hozzánk. Végül Mikiék és Attiláék el is jöttek. Először elmentünk vásárolni majd irány hozzánk. Miki megint kitett magáért és egy újdonsággal is meglepte a társaságot, udonból készített túróscsuszát. Én először ettem udonos túróscsuszát de ajánlom mindenki figyelmébe mert nagyon finom. Ez egy igazán jó példája annak, hogy hogy egyesül két különböző kultúra egy újat alkotva.

Köszönöm mindenki részvételét!

Andor

Ui. Csak másnap reggel vettem észre takarítás közben, hogy alig fogyott a sörből, amit az utóbulira vettünk (nem kis örömömre). Ígérem, hogy a következő bulira több sört viszek mint amennyit saját magam megiszok.

Haribo


Magyarországon gyártott Haribot találtam két helyen is mostanában, a Ministop-ban és a Seijō Ishii-ben. Bár a Haribo nem magyar hanem német termék, a cégnek van egy üzeme a Veszprém megyei Nemesvámosban. Az édesszájú itteni magyaroknak ez egy okkal több lehet, hogy Haribot vegyenek. Ezzel nemcsak szenvedélyüket elégítik ki hanem egy kis "otthoni" ízt is a szájukba varázsolhatnak. Háromfajta Haribo terméket láttam eddig melyeket otthon gyártanak: Goldbären, Happy-Cola és Saure Pommes.



Nemesvámos a zacskó hátoldalán már elég biztos támpont, hogy ez magyar Haribo, de akinek ez nem elég az nézze meg a gensan kokumei vagy "származási ország" megjelölést, ami egyértelműen Magyarországot ír.

Andor

Nagyszülők és rokonok szerepe gyermekeink nyelvtanulásában

Először is magamról: 20 éve Japánban élő anyuka vagyok, és két nagy gyerekem van.

Az eddigi tapasztalatokat olvasva, sok olyan dolog volt, ami a mi családunkban is gyakran előfordult. Pl. a japán-magyar nyelvek keverése, "fürdőszobai nyelvjátékok," stb., viszont, amit eddig nem olvastam, az a tágabb család, a nagyszülők szerepe.

Ebben lehet hogy egyedi az esetünk, mert nálunk amikor az első gyerek született az én szüleim itt voltak Japánban. Először Nagoya-ban, majd elköltöztek messzebbre. Míg Nagoya-ban voltak kb. egy évig, szinte majdnem minden nap találkoztak az unokával. Természetesen csak magyarul beszéltek vele. Később pedig gyakran elvitték magukhoz, két hetekre. Így mire általános iskolába került a fiam, már jól tudott magyarul beszélni. Emellett nemzetközi óvodába járt 3 évig, ahol az angol nyelv alapjait tanulta meg.

Második gyermekemnél kicsit más volt a helyzet, vele a szüleim nem tudtak olyan sokat együtt lenni, és ez a különbség meglátszik a mai napig, bár ő is tud magyarul.

A másik fontos pont a nyelvtanulásban azt hiszem a hazalátogatás. Ez persze szintén több családban nehéz probléma lehet, én szerencsésnek mondhatom magamat, mert elég gyakran tudtunk Magyarországra utazni. De már csak akkor utaztunk amikor a gyerekek nagyobbak lettek, miután a szüleim elköltöztek Japánból. Minden évben, vagy két évben egyszer a nyarat Budapesten töltöttük a rokonoknál. Minimun egy hónapig voltunk náluk, és ez az idő elég volt arra, hogy a gyerekek felelevenítsék a magyar nyelvet. Átalában az első 2-3 napban még nehezen indul a beszélgetés, de közben egész jól belejönnek. A legjobb beszélgetőpartner a hasonló korú unokatestvérük (és az ő barátai), akivel szinte éjjel-nappal együtt voltak.

Tehát nem csak az apa vagy az anya az, akinek egyedüli szerepe van a gyerekek nyelvoktatásában, hanem a többi magyar családtagnak is! A gyerekek így látják, hogy a család "magyar része" mind természetesen használja a magyar nyelvet, és ezért ők is természetesen kell, hogy bekapcsolódjanak. Én nem igazán pártolom a magyar nyelv"tanítást" a szó művi értelmében, inkább a természetes közegben való használata az amitől a gyerekek elsajátítják a nyelvet és szégyenkezés nélkül használni tudják.

Fontos hogy legyen lehetőségük az igazi magyar nyelv használatára, Magyarországon, vagy bárhol magyar emberek kozott. Ezért van az, hogy a gyerekek itt Japánban kivédhetetlenül inkább japánul beszélnek, hiszen ez a természetes nekik.

Én a gyerekeimmel itt főleg japánul beszélek, bár sokszor előfordul, hogy magyarul szólok hozzájuk. Bármelyik nyelvet használom, teljesen természetesnek veszik, de sokszor a magyar kérdésre japánul válaszolnak....Tehát erőszakkal nem lehet magyarul beszéltetni őket. Azonban ha a magyar rokonokkal beszélünk Skype-on, vagy Magyarországra látogatunk, akkor automatikusan tudnak magyarra váltani.

A nagyfiam 16 éves korában elhatározta hogy Magyarországra szeretne menni tanulni, hogy a nyelvet jobban elsajátítsa. Mi segitettük ebben, így a gimnázium 2. évét (Japán szerint) magyarországi gimnáziumban töltötte. Nagyon jól érezte magát és sok jó élménnyel tért haza. Azóta is magyarul levelez a barátaival. Tehát ha eljön az idő, lehet hogy gyermekeink maguk kívánják majd, hogy a magyar nyelvet jobban megtanulhassák és megismerhessék a magyar életet és szokásokat.

Csilla

Magyar Hímzőkör Kiállítás

Október 15 és 21 között az Aichi Magyar Baráti Társaság szervezésében a helyi magyar hímzőkör munkáit lehetett megtekinteni a Gallery Chikashin kiállítóteremben Nagoya-ban. Az ingyenes rendezvény a kalocsai hímzés történetét és munkáit mutatta be. Külön érdekessége volt a kiállításnak, hogy mind a 15 kiállító japán volt.





















Fényképek: Andor

Csilla

Csilla olajfestményeket fest hobby szinten és ebben a hónapban először beadta kiállításra az egyik képét az évente megrendezésre kerülő kerületi vegyes művészeti kiállításra (Kumin sōgō bijutsuten). Ezen a kiállításon megnyerte a Chūnichi Shimbun díját (Chūnichi shimbunsha shō) olajfestmény részben.








Lesz majd egy másik kiállítása is Csillának, a Nagoya International Center 4. emeletén, november 3-tól 8-ig.
A kiállítás neve: "24th Annual Foreign Artists Exhibition"


Aki teheti menjen el és nézze meg. Támogassuk egymást amennyire tudjuk.

Andor

Kalotaszegi néptánc bemutató és tanfolyam Aichiban

1. Minielőadás Ebédidőben

Előadók: Lázár Attila és Otsuka Nami
Előadás: Kalotaszegi legényes és páros
Időpont: 2009 október 30. (péntek) 11:00-13:00
Helyszín: Wakuwaku Kōsaten Hishino (Hishino Danchi Shōtengai, Seto, Aichi)
Belépő: 1000 jen (beleértve ebédet, csak helyfoglalással 15 főig)
Helyfoglalás: 0561-83-4888 (Wakuwaku Kōsaten Hishino)
Kérdések: cifrakalotaszeg@gmail.com (Otsuka Nami)



2. Erdélyi Néptánc

Előadók: Lázár Attila és Otsuka Nami
Előadás: Kalotaszegi néptánc
Időpontok:
2009 november 7. (szombat) 19:30-tól (előadás)
2009 november 8. (vasárnap) 15:00-17:00 (tanfolyam)
2009 november 14. (szombat) 19:30-tól (előadás)
2009 november 15. (vasárnap) 15:00-17:00 (tanfolyam)
Helyszín: Sarmale (román étterem)
Cím: Aichi-ken, Nagoya-shi, Higashi-ku, Aoi 1-16-28
Megközelítés: Higashiyama vonal, Shinsakae állomás, két perc gyalog a 2-es kijárattól.
URL:
http://salmare.com/index.html
http://www.casa-nagoya.com/sar_english/index.html
Előadás belépő: 1000 jen (étel, ital nincs benne)
Tandíj: felnőtt 1500 jen; diák 1000 jen (nincs kiszolgálás a tanfolyam alatt)
Helyfoglalás: 052-935-8877 (Sarmale)
Kérdések: cifrakalotaszeg@gmail.com (Otsuka Nami)

A magyar nyelvet hogyan tanítottam meg a lányomnak


Hát nagyon őszintén, én külföldön élő magyar állampolgárként, Belgiumban éltem családommal. Így lányom az óvodát és az általános alsó tagozatát mind Belgiumban járta ki. Lányom anyanyelve flamand és japán volt. Én próbáltam magyarul beszélni a lányommal, de az iskolában azt ajánlották, hogy túl megterhelő három nyelv mindennapos használata egy kisgyereknek. Ezért a lányom otthon Magyarországon a magyar nyelvet a nullárol kezdte.

Férjem munkájával kapcsolatban Magyarországra kellett költözni, ezért lányom a 6. osztálytól a gimnáziumig Magyarországon tanult. Innentől kezdve magyar gyerekek között élve tanult meg magyarul. Így nekem a magyar nyelv tanítással kapcsolatban nincsen nagy tapasztalatom.

Mivel az én férjem nem beszél magyarul, mi itthon (Európában is) a japán nyelvet használtuk. Na de én próbáltam a lányommal két nyelven beszélni kb. 6 éves korig. Én úgy csináltam, hogy mikor beszéltem a gyerekkel, akármiről is beszéltünk, mindig mind a két nyelven (magyarul is japánul is) ugyanazt a mondatot elbeszéltettem vele. Jókat nevettünk kacagtunk rajta, például ebéd közben feltettem kérdéseket, hogy "mit eszik," "miből eszik," stb. Az volt nálam a lényeg, hogy bármiről is beszéltünk, mind a két nyelven el tudja mondani és mesélni, amit szeretne. Sokkal többet elértem ezzel és nem is vált megterhelővé a gyereknek, mert a mindennapi életben úgy szokta meg, hogy mindig mind a két nyelven beszélgetett velünk. Úgy is meg fogja szokni ahogy nő a gyerek, hogy az anyucihoz magyarul, az apukához pedig japánul beszél.

De amúgy különben őszintén eléggé nehéz ez a téma, mert minden családban mások a szokások. Szerintem csak kitartás és türelem szükséges a szülő részéről.

Ahogy mi is megtanultunk idegen nyelveken, ha hibásan is beszéltünk az elején, mégha össze is kevertük a nyelvtant. De meg tudtuk értetni magunkat azon az idegen nyelven. Szerintem a gyerekek ugyanígy vannak ezzel.

Kelet Aichi-ban élő magyar

Hogyan tanítsuk gyermekeinket a magyar nyelvre


Először is le kell szögeznünk, hogy mi férfiak nehéz helyzetben vagyunk, ugyanis a hét 5 vagy 6 szinte teljes napját az asszonyaink töltik a kölkökkel. Igaz találkozunk velük, de egy napból legfeljebb 3 vagy 4 órát. Valaki még kevesebbet. Ugyanis mire hazaérünk a munkából, nekünk már csak a fürdetés, vacsora és altatás marad. Tehát ezt a kevés és elég macerás (gyermek nyűgössége) időt tudjuk csak kihasználni.

Viszont ott a vasárnap amikor egy egész napon át tömhetjük teli magyarral manóink fejét. Én általában a fürdés alatt tanítok, a kádban. Talán a nyugodtabb "körülmények", a közelség és a vízben való játék miatt. A fürdetést is játékosan csinálom, miközben becsempészek egy két magyar szót, hogy a mókára így emlékezzenek. Azt vettem észre, hogy ha csak úgy tanítani akarom a szavakra a fiamat akkor nem nagyon tud odafigyelni, vagy nem akar, de ha beleviszem a játékba, feltűnés nélkül, akkor kifejezetten erre a szóra emlékszik. A baj csak ott kezdődik amikor az anyóséktól követeli a "futás," "vonatozás," stb. szavakat. Anyósék persze nem értik, így nem lesz ilyen játék, s ettől a gyermek látva hogy nem értik, hogy mit mond, kezdi nem használni eme szavakat. Volt olyan tanult szó, amit az ilyen fajta "leszoktatás" miatt szinte teljesen elfelejtett.

Viszont nem hiszem, hogy teljesen elfelejtené szavakat, valahol a kis agyában elraktározta, csak állandóan emlékeztetni kell. Ilyen például a láb, kéz, nyak, cici, poci, szem, fül, orr, száj szavak, amelyeket még nagyon az elején tanítottam meg a fiamnak fürdetés közben. Attól függetlenül, hogy szinte alig mondom ki ezeket a szavakat, ugyanúgy emlékszik rá a mai napig. Sokszor nem mondja őket, viszont egyből rámutatva tudom, hogy még nem felejtette el.

Sajnos a fiammal nem beszélek csak és kizárólag magyarul születése óta. Itt nagyon nagy hibát követtem el. De szerintem még nem késő, hisz 3 évről beszélünk, ettől függetlenül a gyermek tudja, hogy beszélem a másik nyelvet is, így nincs rákényszerítve arra, hogy csak magyarul szóljon hozzám. Mostanában azt "játszom," hogy nem értem, hogy mit mond "egyszerűbb szavaknál", erre a fiam próbálja elmagyarázni magyarul. Hihetetlen de tényleg elmagyarázza, s próbál más szót használni a japán helyett. Sajnos megesik, hogy elsőre az angolt használja, hisz feleségemmel legtöbbszor angolul kommunikálunk. Ilyen például az open, close, long, short, go, stb. szavak. A magyart úgy használja a fiam, mint már említettem volt, hogy játékhoz köti őket. Például "futás jatte," "gyorsan jatte, " vagy "ott a vonat aszobo".

A színeket igazából egyszerű megtanítani, de hétköznap abban a pár órában szinte sosem használjuk, s ezért elfelejtődnek, vagy összekeverednek.

A kislányommal már jobb a helyzet, ugyanis csak és kizárólag magyarul beszélek vele. Így attól függetlenül, hogy még nem tud beszélni szinte mindent megért. Kérem a zoknit, kérem a ruhát, kérem a...szinte mindent. Hihetetlen. Ne csináld, ne oda tedd, hozd ide, tedd le, ne verekedj, nem szabad. Futás, figyelj papára, mamára, hol a cipő, pelenka, cumi...komolyan mindent. Szerintem a kislányom folyamatosan fog beszélni magyarul, s ez majd (remélem) ösztönzi a testvérét is.

Nekem az édesapám testvérei még anno kivándoroltak Svédországba, akiknek a gyermekei, vagyis az én unokatestvéreim, ugyanezen mentek keresztül. Nagyon nehéz volt megtanítani őket a magyarra, sőt nagyon ellenkeztek, hisz az iskolában is csak azt hallották, hogy "ez Svédország", "bevándorló" stb. tehát próbáltak minél jobban svédek lenni. A nagyobbik ma Magyarországon él, magyar menyasszonnyal, magyar-svéd cégnél, s kitűnően beszél magyarul. A fiatalabbik is beszél magyarul de nehezen érti. És hozzá kell tennem, hogy kiskorukban szinte nem voltak hajlandóak megszólalni magyarul. Szóval tudom és hiszem, hogy ha most nem is de idősebb korukban a gyermekeim is fogják érteni a magyart.

A nagy kihívás inkább szerintem a magyar kultúra megszerettetése. A japán oktatás más, nincsenek felelések, nincsenek vers elemzések, szövegértelmezések.

Szeretném ha a fiam és a lányom fogékony lenne a magyar irodalomra, versekre hisz ennél csodálatosabb, érdekesebb, gazdagabb nyelv sehol a földön nincs. Ezt egy külföldinek elmagyarázni nem lehet, még a feleségnek sem :) De persze ez majd kicsit idősebb korban. Addig is játékos kis verseket szoktam olvasgatni manóimnak. Erre jó a Gőgös Gúnár Gedeon, vagy más kis verses, történetes könyvecske. Nem kell, hogy megértse, nem kell, hogy száz százalékosan odafigyeljen, de jó ha a "háttérben" hallja a kis rímeket, egyszerű szavakat.

A hangom sajnos nagyon veszélyes, de ettől függetlenül sokat éneklek nekik. Szerintem itt is az egyszerűbbeket kell énekelni, az úgynevezett regős énekeket, vagy kiszámolósdiakat. Andor által említett Kossuth nóta vagy más induló szerintem nagyon nehéz, viszont jó ha az emlékezetbe vésődik.

Én kis kacsa fürdik, kis mókus kis mókus, én elmentem a vásárba, indulj el félúton, stb. dalokat szoktam énekelni. Altatásnál persze tavaszi szél vizet áraszt, de ha nagyon fáradt vagyok akkor valami kesergőt :)

Nem úgy van most mint volt régen, szerelem szerelem, stb. szerencsére sok népdalt ismerek, hisz anno táncházba is sokat jártam, meg a környezetem (iskola) is ilyen irányultságú volt.

A kiszámolósdik is fontosak szerintem. Ecpec kimehetsz, vagy a meg nem fejtett apacukafundaluka "versikék".

Azt hiszem túl sokat írtam, lehet, hogy lesz folytatása a dolognak. Bocsánat a hosszúságáért, de talán kimeríthetetlen ez a téma!

Balázs

Anyanyelvoktatás gyerkőceinknek

Ezt az új bejegyzést főleg azok számára szeretném megindítani akiknek ugyanolyan nagy fejtörést okoz mint nekem, hogy hogy tanítsam a gyerekeimet sikeresen magyarra Japánban. Az én alapvető hozzáállasom a kérdéshez, hogy csak magyarul beszélek a gyerekeimhez míg a feleségem, aki japán, csak japánul (mostanában mondjuk ő elkezdett hozzájuk angolul is beszélni). A nagyobbik (három éves múlt) már folyékonyan beszél japánul viszont magyarul még nem nagyon. Pontosabban megérti, amit mondok de egészen mostanáig csak japánul válaszolt. Nemrég kezdődött el az a folyamat, hogy esetenként már magyarul is válaszol egy-egy szóval vagy rövid kifejezéssel. Most kezdte el megérteni a ragozást is. Eddig például ha azt kérdeztem tőle, hogy “Értetted?” úgy válaszolt rá, hogy “Értetted” de most már helyesen “Értettem”-et mond. A legtöbb probléma a tárgyas/tárgyatlan ragozással van mert sokszor pl. “Almát kérek” helyett “Almát kérem”-et mond. Ha egy szó értelmét japánul már érti de magyarul még nem akkor úgy magyarázom el neki, hogy például “Mama suika, papa dinnye” tehát mama (aki japán) suika-nak hívja, papa (aki magyar) dinnyének hívja. Ez a rendszer elég jól bevált eddig és sokszor már magától is kérdezi, hogy például “Mama enpitsu, papa nani?” tehát Mama enpitsu-nek (ceruzának) hívja, papa minek hívja? A kisebbik nemrég múlt egy éves és egy pár szón kívül (csacsa [tea], dozo [tessék], papa, mama) mást még nemigen mondd bár néha utánozni szokta, amit a család többi tagja mond de az még nem vehető tudatos beszédnek. A nagyobbik általában japánul beszél a kisebbikhez de néha magyarul beszél hozzá. Például: “Hagyd abba!, Kérsz teát?, Nincsen, stb.

Ezenkívül a nagyobbik néha összegyurmázza a magyar és a japán nyelvet és keverék szavakat alkot. Ennek két csoportja van. 1. magyar szóhoz japán ragot ad: finom-kunai (nem finom), fáj-kunai (nem fáj), álmos-kunai (nem vagyok álmos), éhes-kunai (nem vagyok éhes); 2. összetold magyar és japán szavakat: erre eddig csak egy példa volt a tomadicsom (a japán tomato és a magyar paradicsom keveréke). Erről az utolsóról jut eszembe, hogy amikor Amerikában tanultam és éppen édesanyámmal beszélgettem de nem értettem, hogy éppen mit mondott úgy kérdeztem vissza, hogy “Whacsoda?” (what + micsoda).

Háttérként még azt szeretném megemlíteni, hogy rajtam kívül más nem beszél a gyerekekkel magyarul és magyar DVD-ket vagy magyar könyveket ritkán nézünk/olvasunk együtt. Úgy érzem, hogy ezen a téren kéne javítanom egy kicsit és többszor kéne együtt néznünk magyar DVD-ket és olvasnunk magyar könyveket. Viszont sokszor éneklek nekik magyar énekeket már amennyit én tudok és amennyire én emlékszem rájuk, amelyeket a nagyobbik már kívülről fújja. Ilyen például a Tavaszi szél vizet áraszt, Kossuth Lajos azt üzente, Gábor Áron rézágyúja, Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára, stb.

Jó lenne ha minél többen megosztanánk eddigi élményeinket ebben a témában és feltennénk minél több személyes beszámolót erre a blogra, hogy egymástól is tanulhassunk és mások is tanulhassanak belőle.

Várom a beszámolokat. Lehet névvel vagy névtelenül is, kinek, hogy kényelmesebb: andorjp@gmail.com

Üdv,

Andor

Kalotaszegi Tánctanfolyam!

Kalotaszeg, Erdély kincse! Most ősszel érkezik Japánba egy hagyományőrző táncos-táncoktató Kalotaszegről, és tánctanfolyamot tart a feleségével.

Nem kell sokat gondolkodni, csak gyertek, és megtanultok táncolni valamilyen szinten.

Hihetetlen alacsony részvételi díjjal megtanulhatjátok a híres legényest, csárdást, szaporát, stb. Ne maradjatok le!  

Oktató: LÁZÁR Attila (Gyöngyvirág Együttes alapító oktatója)

OTSUKA Nami (Ph.D hallgató, the Graduate University for Advanced Studies, Comparative Studies)

Tartalom: Kalotaszegi páros táncok, legényes, stb.

Dátum: 2009. november 3. (kedd, ünnepnap) 9:30 - 16:30

Helyszín: Szanraifu Nagoya, második tanterem
(サンライフ名古屋 第2講習室)

Cím: 451-0065 Nagoya-shi Nishi-ku Tenjinyama-cho 3-10
(〒451-0065 名古屋市西区天神山町3番10号)

Földalatti Tsurumai-vonal Joshin vagy Sengen-cho állomástól gyalog 15perc

Részvételi díj: Felnőtteknek 3000, diákoknak 2500, szülőkkel kísért gyerekeknek ingyenes

Figyelem! Október 21-e előtt jelentkező felnőtt 10% kedvezményt kap!

Ha úgy gondolod, hogy más dátumon is szeretnél tanulni, légy szíves szólj, és megbeszéljük. November 21-én és 23-án Tokyoban is lesz tanfolyam. Részletekért lehet érdeklődni az alábbi címen:
Támogató: Aichi-Magyar Baráti Társaság

Otsuka Nami

Akácméz 4

Ezt a háromfajta akácmézet (pontosabban kétfajta de az egyiket két különböző kiszerelésben árulják) a Seijō Ishii Asunal Kanayama ten-ben találtam. Nem volt nagy meglepetés mivel már mindhárommal találkoztam más Seijō Ishii boltokban ugyanennyiért.



A fénykép 2009 augusztus 13-án készült.

Bonbonetti

Megint egy kicsivel bővült a "Magyar termékek Japánban" rovat. Ez alkalommal a Kaldi Coffee Farm Aquawalk Ōgaki ten-jében lelt rá két fajta Bonbonettire Tomoko. A felső dobozban Bonbonetti Classic mogyorós látható míg az alsó dobozban Bonbonetti Grandoletti van.


Mindkettőt 298 jenért árulják (2009 október 8).

Köszönet Tomokonak az információért és a fényképért.