Hát nagyon őszintén, én külföldön élő magyar állampolgárként, Belgiumban éltem családommal. Így lányom az óvodát és az általános alsó tagozatát mind Belgiumban járta ki. Lányom anyanyelve flamand és japán volt. Én próbáltam magyarul beszélni a lányommal, de az iskolában azt ajánlották, hogy túl megterhelő három nyelv mindennapos használata egy kisgyereknek. Ezért a lányom otthon Magyarországon a magyar nyelvet a nullárol kezdte.
Férjem munkájával kapcsolatban Magyarországra kellett költözni, ezért lányom a 6. osztálytól a gimnáziumig Magyarországon tanult. Innentől kezdve magyar gyerekek között élve tanult meg magyarul. Így nekem a magyar nyelv tanítással kapcsolatban nincsen nagy tapasztalatom.
Mivel az én férjem nem beszél magyarul, mi itthon (Európában is) a japán nyelvet használtuk. Na de én próbáltam a lányommal két nyelven beszélni kb. 6 éves korig. Én úgy csináltam, hogy mikor beszéltem a gyerekkel, akármiről is beszéltünk, mindig mind a két nyelven (magyarul is japánul is) ugyanazt a mondatot elbeszéltettem vele. Jókat nevettünk kacagtunk rajta, például ebéd közben feltettem kérdéseket, hogy "mit eszik," "miből eszik," stb. Az volt nálam a lényeg, hogy bármiről is beszéltünk, mind a két nyelven el tudja mondani és mesélni, amit szeretne. Sokkal többet elértem ezzel és nem is vált megterhelővé a gyereknek, mert a mindennapi életben úgy szokta meg, hogy mindig mind a két nyelven beszélgetett velünk. Úgy is meg fogja szokni ahogy nő a gyerek, hogy az anyucihoz magyarul, az apukához pedig japánul beszél.
De amúgy különben őszintén eléggé nehéz ez a téma, mert minden családban mások a szokások. Szerintem csak kitartás és türelem szükséges a szülő részéről.
Ahogy mi is megtanultunk idegen nyelveken, ha hibásan is beszéltünk az elején, mégha össze is kevertük a nyelvtant. De meg tudtuk értetni magunkat azon az idegen nyelven. Szerintem a gyerekek ugyanígy vannak ezzel.
Kelet Aichi-ban élő magyar
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése