Először is magamról: 20 éve Japánban élő anyuka vagyok, és két nagy gyerekem van.
Az eddigi tapasztalatokat olvasva, sok olyan dolog volt, ami a mi családunkban is gyakran előfordult. Pl. a japán-magyar nyelvek keverése, "fürdőszobai nyelvjátékok," stb., viszont, amit eddig nem olvastam, az a tágabb család, a nagyszülők szerepe.
Ebben lehet hogy egyedi az esetünk, mert nálunk amikor az első gyerek született az én szüleim itt voltak Japánban. Először Nagoya-ban, majd elköltöztek messzebbre. Míg Nagoya-ban voltak kb. egy évig, szinte majdnem minden nap találkoztak az unokával. Természetesen csak magyarul beszéltek vele. Később pedig gyakran elvitték magukhoz, két hetekre. Így mire általános iskolába került a fiam, már jól tudott magyarul beszélni. Emellett nemzetközi óvodába járt 3 évig, ahol az angol nyelv alapjait tanulta meg.
Második gyermekemnél kicsit más volt a helyzet, vele a szüleim nem tudtak olyan sokat együtt lenni, és ez a különbség meglátszik a mai napig, bár ő is tud magyarul.
A másik fontos pont a nyelvtanulásban azt hiszem a hazalátogatás. Ez persze szintén több családban nehéz probléma lehet, én szerencsésnek mondhatom magamat, mert elég gyakran tudtunk Magyarországra utazni. De már csak akkor utaztunk amikor a gyerekek nagyobbak lettek, miután a szüleim elköltöztek Japánból. Minden évben, vagy két évben egyszer a nyarat Budapesten töltöttük a rokonoknál. Minimun egy hónapig voltunk náluk, és ez az idő elég volt arra, hogy a gyerekek felelevenítsék a magyar nyelvet. Átalában az első 2-3 napban még nehezen indul a beszélgetés, de közben egész jól belejönnek. A legjobb beszélgetőpartner a hasonló korú unokatestvérük (és az ő barátai), akivel szinte éjjel-nappal együtt voltak.
Tehát nem csak az apa vagy az anya az, akinek egyedüli szerepe van a gyerekek nyelvoktatásában, hanem a többi magyar családtagnak is! A gyerekek így látják, hogy a család "magyar része" mind természetesen használja a magyar nyelvet, és ezért ők is természetesen kell, hogy bekapcsolódjanak. Én nem igazán pártolom a magyar nyelv"tanítást" a szó művi értelmében, inkább a természetes közegben való használata az amitől a gyerekek elsajátítják a nyelvet és szégyenkezés nélkül használni tudják.
Fontos hogy legyen lehetőségük az igazi magyar nyelv használatára, Magyarországon, vagy bárhol magyar emberek kozott. Ezért van az, hogy a gyerekek itt Japánban kivédhetetlenül inkább japánul beszélnek, hiszen ez a természetes nekik.
Én a gyerekeimmel itt főleg japánul beszélek, bár sokszor előfordul, hogy magyarul szólok hozzájuk. Bármelyik nyelvet használom, teljesen természetesnek veszik, de sokszor a magyar kérdésre japánul válaszolnak....Tehát erőszakkal nem lehet magyarul beszéltetni őket. Azonban ha a magyar rokonokkal beszélünk Skype-on, vagy Magyarországra látogatunk, akkor automatikusan tudnak magyarra váltani.
A nagyfiam 16 éves korában elhatározta hogy Magyarországra szeretne menni tanulni, hogy a nyelvet jobban elsajátítsa. Mi segitettük ebben, így a gimnázium 2. évét (Japán szerint) magyarországi gimnáziumban töltötte. Nagyon jól érezte magát és sok jó élménnyel tért haza. Azóta is magyarul levelez a barátaival. Tehát ha eljön az idő, lehet hogy gyermekeink maguk kívánják majd, hogy a magyar nyelvet jobban megtanulhassák és megismerhessék a magyar életet és szokásokat.
Csilla
1 megjegyzés:
Egyetértek veled, igazából nem tanítani kell a gyerekeket az anyanyelvükre hanem, hogy természetes közegben magukba szívják a nyelvet. Jelenleg itt a környéken 15 magyar-japán családot ismerek (veletek együtt), ahol összesen 14 tíz éven aluli gyerek van. Tehát, amit mondani szeretnék ezzel, hogy én abban látom a megoldást, hogy ezek a családok fogjanak össze és lehetőség szerint találkozzanak minél többszor és nem is kell több egyenlőre csak annyi, hogy lássák a gyerekek, hogy a magyar nyelv az nem valami csodabogár, amit senki más csak a mama vagy a papa ért hanem nagyon sokan mások is.
Megjegyzés küldése