Chūkyōi Magyar Közösség: Farsangoló magyar buli

2010 február 21

Nagyon jól sikerült a 2010-es év első magyar bulija, amely egyben a nyolcadik is 2008 decembere óta. A buli házigazdái, Balázs és Yōko, derekasan kitettek magukért, hogy mindenki jól érezze magát annak ellenére, hogy mellette két kis “manójukra” (Balázs szavajárása) is ügyelniük kellett. A bulin 25-en voltunk, beleértve 9 magyart, mely szám egyenlő az augusztusi és októberi magyar bulik rekordszámú magyar résztvevőjével. Ez alkalommal két új magyar résztvevővel gyarapodott a közösségünk Melindával és édesapjával Ferenccel, akik Kolozsvárt képviselték az összejövetelen. Bár Balázsék háza egy kis csendes utcában húzódik meg Ichinomiyában, mégis elvállalták a buli megrendezését, amiért külön köszönet jár.

A buli reggel 10-kor kezdődött és délután 5-ig tartott, bár ha jól emlékszem egy kicsivel tovább maradtunk. Ez az összejövetel nemcsak magyar buli volt hanem egyben farsangi jelmezbál is a gyerekeknek valamint vállalkozó szellemű felnőtteknek.

Én a családommal pár perccel 10 után értem oda. Mikiék már meg is érkeztek addigra és Sachiko már nagyban segített Yōkonak és Balázsnak a sütés-főzésben. Balázsék sülthúst, sült krumplit és hókiflit készítettek a vendégek számára. Mikiék egy nagy tál tésztasalátát hoztak, mi pedig chilis babot és krumpli salátát. Persze sör is volt bőven de ezt talán említenem sem kéne, mert már természetes része minden magyar bulinak. Amikor mi megérkeztünk Miki éppen Bélát vette fel az állomáson. Miki egyébként még kétszer fordult, hogy felvegye először Melindát és édesapját és utána Namit és kisfiát. Ezt a sok önzetlen fáradozását külön meg szeretném ezennel köszönni Mikinek.

Egy óra körül már mindenki megérkezett és a fent említett finomságokon kívül Csilláék hoztak házi készítésű linzert, Ágiék ugyancsak otthon készített kalácsot hoztak, mindkettő nagyon finom volt, valamint Melindáék és Attiláék megtoldották mindezt különféle édes és sós csemegékkel. Ami talán a legnagyobb sikert aratta az a szalonna és pálinka volt, amit Nami hozott egyenesen Erdélyből férje szülőfalujából. A szalonnát kis kockákra felvágtuk és mellé ahogy azt otthon szokás csak hagymát és kenyeret ettünk. Nagy sikere volt magyar és japán között egyaránt. A pálinka is ugyanolyan sikernek örvendett, csak kezdetben nem tudtuk, hogy miből is készült. Ferenc szerint szilva lehetett. Ezért Miki küldött gyorsan Nami férjének Attilának egy e-levelet, aki hamarosan válaszolt is Miki kérdésére megerősítve Ferenc találgatását. Itt szeretném megemlíteni, hogy Ferenc elmondta, hogy a pálinkát Erdélyben „papra morgó”-nak hívják mert ha az ember sokat iszik belőle az előző nap akkor reggel nem köszön a papnak amikor találkozik vele hanem csak rámorog.

Mivel nem először találkoztak a gyerekek így nagyon gyorsan összemelegedtek és én nem is vettem észre komolyabb civakodást köztük. Balázsék átengedtek egy egész szobát a gyerkőcök számára ahol pillanatok alatt minden játék a földön hevert. Egyébként majdnem minden gyerek beöltözött valaminek, Anka kínai kislány volt, Atilla tűzoltó, Ilonka kiscsibe, Márió dojōsukui táncos, Mia hercegnő, Réka nyuszi, és Yūsuke lovag. Bár Yōji (József Attila) nem öltözött be, de a nap folyamán kölcsönvette Réka nyuszi sapkáját és azzal fotózkodott. Két vállalkozó szellemű felnőtt is volt, Ági és férje Ariyoshi akik jelmezbe öltöztek. Ági egy nagy csibe volt, míg Ariyoshi arabnak öltözött be.

Később a csoport egy része átsétált Attila és Mayumi házához, ami kb. 10 percre van gyalog Balázséktól. Attiláék házának felújítása nagyon szépen halad bár van még mit csinálni rajta bőven. Attiláéktól már teljes sötétségben mentünk vissza Balázsékhoz és útközben a csoport egy része le is szakadt. Olyannyira, hogy Ági és Béla teljesen eltévedtek a sötétben. Amíg Ági és Béla vissza nem találtak, Balázs egész végig azt ecsetelte, hogy hogy reagálhatnak a helyiek mikor egy magas európai lány csirke jelmezben japánul útbaigazítást kér tőlük egy sötet utcán.

Azóta hallottam Ágitól, hogy Attila figyelmeztette, hogy legközelebb ne menjen csirke jelmezben Ichinomiyába, mert a környéken terjed a hír, hogy egy nagy darab gaijin csirke ólálkodott az egyik éjszaka a környéken. Ki tudja, egy pár év múlva talán Ichinomiya városi legendájává növi ki magát a gaijin chicken woman története, aki a sötét utcákon bolyong és azt mondogatja magában, hogy "Horu bon Borādzsu hādzo?"*

A buli olyan 6.30-ig tarthatott amikoris a többség autóval hazament. Namit és kisfiát Yōjit, valamint Bélát Mikiék vitték el a legközelebbi állomásig, míg Melindát és édesapját Yōko vitte ki az állomásra.