Mennyire vagy új Japánban

Itt van tíz általános jellemzője egy frissen érkező hazánkbélinek Japánban.

1. Az evőpálcikát csipesznek hívod.

2. Az onsen-be (közfürdő) fürdőruhában mész be.

3. Csodálkozol, hogy a taxis / pincér visszautasítja a borravalót.

4. Amikor valaki azt mondja rád, hogy "baka" (idióta), úgy reagálsz rá, hogy "Sohasem voltam katona."

5. Amikor valaki megkérdezi tőled, hogy szereted-e a kaki-t (datolyaszilva), úgy reagálsz rá, hogy "Nekem nincs olyan fetisem."

6. Átverést szimatolsz amikor a pénztáros a boltban úgy búcsúzik tőled, hogy "Köszönjük a vásárlását, jöjjön máskor is." és nem úgy, hogy "Mozogjon má' az Isten áldja meg, nem látja, hogy feltarcsa a sort."

7. Szemben mész a forgalommal, vagy jobb esetben mindig az ablaktörlőt kapcsolod be amikor indexelni akarsz.

8. Az alamizsnát gyűjtő buddhista szerzetest koldusnak nézed.

9. Lefényképezed a pályaudvari gugolós WC-t mint érdekességet.

10. Visszaküldöd a sashimi-t (nyers tengeri ételfajta) a pincérrel mondván, hogy a szakács elfelejtette megsütni.

További jellemzőket kérem a "Megjegyzés"-be írni.

Mennyire vagy japán?

Ez a legnagyobb tudományossággal összeállított tíz pontos teszt főleg Japánban élő magyaroknak készült, hogy felmérhessék eljapánosultságuk fokát.

1. Szívod az orrod órákig ahelyett, hogy kifújnád egy pillanat alatt.

2. Meghajolsz a beszélgető partnerednek a telefonon.

3. A legabszurdabb történetre is csak úgy reagálsz, hogy "naruhodo" (értem).

4. Az evőpálcika jobban kézre áll mint a kés és villa.

5. Szürcsölöd a levest.

6. Nem ízlik a rízs Koreában mert hozzá vagy szokva a japán rízs ízéhez.

7. Tolatva parkolsz.

8. Kardot utánozva a kezed élével jelzed a melletted ülőnek a buszon, hogy le szeretnél szállni.

9. Elsírod magad amikor igazán ki szeretnéd mutatni valami feletti örömödet.

10. Amikor a tükörbe nézel, meglepődve mutogatsz magadra és mondogatod, hogy "gaijin" (külföldi).

Eredmény (hány pont igaz rád):
1-2 pont: Semmi vész, még mindig magyar vagy.
3-4 pont: Ideje hazamenni egy kis környezetváltozásra.
5-6 pont: Válassz, vagy sürgősen hazamész, vagy veszel egy házat Japánban.
7-8 pont: Ideje, hogy beadd a kérelmedet egy japán útlevélre.
9-10 pont: A jó hír az, hogy legalább megértetted a tíz pontot.

Csilla 2

November 3 és 8 között lehetett megtekinteni a 24th Annual Foreign Artists Exhibition-t a Nagoya International Center-ben. Ez alkalommal Csilla is részt vett ezen a rendezményen hat olajfesményével. A kiállításon 67 művész vett részt a földgolyó minden kontinenséről. Földrészre lebontva, 34-en voltak az amerikai kontinensről, 21-en Európából, hatan Ázsiából, öten Óceániából, és egy művész Afrikából. Közép(-kelet) Európát Csilla és egy lengyel alkotó képviselte. Bármilyen művel részt lehetett venni, beleértve olaj- és vízfestményt, rajzot, ékszert, fafaragást, fényképet, stb.

Csilla a következő képeket állította ki:

Fent (balról jobbra): Storm / Flower Arrangement / Feel the Wind

Lent (balról jobbra): Winter Lake / Prayer / Morning

A fénykép Csillától származik. Köszönet érte.

Első magyar bográcsbuli

2009 október 25

Kiválóan sikerült a hatodik chūkyōi magyar buli is. Ez az esemény nemcsak egy magyar buli volt, melynek az alaphangulatát a kerti bográcsfőzés adta meg, hanem egyben házavató buli is. Ágiék az ősz folyamán költöztek újonnan épült családi házukba melyet Ági saját maga tervezett. Ha valaki nem tudná Ági építész. A bulin 26-an voltunk, beleértve kilenc magyart, mely szám egyenlő az előző magyar buli rekordszámú magyar résztvevőjével. Köszönet a szíves vendéglátásért Áginak, aki vette a bátorságot, hogy meghívjon minket annak ellenére, hogy az egyik szomszédja mindenféle rendbontásra (értsd buli) meglehetősen rossz szemmel néz.

A buli reggel 10-kor kezdődött és délután 5-ig tartott. A korai vége a bulinak megintcsak arra vezethető vissza, hogy lehetőleg a legkevesebb problémát kívántuk okozni Áginak az esetleges hangoskodásunkkal. De egyébként hangoskodás egyáltalán nem volt.

Mire Ágiékhoz értem a családommal és Peterrel egy kicsivel 10 után, Miki már nagyban készítette elő a két bogrács alatt a tüzet. Már hetekkel a buli előtt Ági és Miki azon tanakodtak, hogy mi is főjön a bográcsokban. Végül úgy döntöttek, hogy Ágiéban gulyás fog rotyogni, míg Mikiében pacal. A munkát úgy osztották meg, hogy Miki volt a felelős a tűzért és a főzésért, míg Ági készítette elő az alapanyagokat Eiko és Sachiko segítségével. Én a gulyást mindig is szerettem, de őszintén szólva a pacallal eléggé hadilábon álltam régen. Viszont Miki pacala olyan jól sikerült, hogy teljesen megváltoztatta a véleményemet erről a gyomros ételről. A gulyáson és a pacalon kívül most nagyon sok édesség is volt, szám szerint három almás pite Ivették, Sándorék, és Felixék jóvoltából, valamint egy gyümölcsös torta, amelyet Nami hozott. Peter is kitett magáért és sütött vagy 30 palacsintát a gyerekek nagy örömére.

Talán a korai kezdés miatt egy kicsit lassan jöttek a résztvevők és az emberek többsége 12 és 1 között érkezett meg. A magyar bulik “veteránjain” kívül sok új arcot is lehetett látni. Először jöttek a bulira Ivették és Sándorék, valamint Tomoko vőlegénye. Gábor ez alkalommal másodszorra jött. Remélem mindannyiuknak tetszett az összejövetel és máskor is látjuk őket. Mivel ez nem kizárólag magyar buli volt hanem házavató buli is egyben, Felixék is hivatalosak voltak a bulira Ausztriát képviselve.

Talán még a felnőtteknél is jobban élvezték a bulit a gyerekek. Már a buli kezdetén letessékelték a felnőtteket a második emeletről, hogy felügyelet nélkül játszhassanak. Később kimentek az utcára és a ház előtt fociztak és bringáztak, majd szülői kísérettel elmentek a közeli parkba, hogy teljesen kitombolhassák az energiájukat.

Ahogy 5-öt ütött az óra elkezdtünk összepakolni és takarítani és még sötétedés előtt sikerült befejeznünk az egészet. Egyébként egy nekem írt levelében Ági köszöni mindenkinek, hogy a buli végén mindenki segített a pakolásban és a takarításban. Mivel még csak este 6 volt úgy döntöttünk, hogy aki még egy kicsit bulizna az jöjjön el hozzánk. Végül Mikiék és Attiláék el is jöttek. Először elmentünk vásárolni majd irány hozzánk. Miki megint kitett magáért és egy újdonsággal is meglepte a társaságot, udonból készített túróscsuszát. Én először ettem udonos túróscsuszát de ajánlom mindenki figyelmébe mert nagyon finom. Ez egy igazán jó példája annak, hogy hogy egyesül két különböző kultúra egy újat alkotva.

Köszönöm mindenki részvételét!

Andor

Ui. Csak másnap reggel vettem észre takarítás közben, hogy alig fogyott a sörből, amit az utóbulira vettünk (nem kis örömömre). Ígérem, hogy a következő bulira több sört viszek mint amennyit saját magam megiszok.

Haribo

Magyarországon gyártott Haribot találtam két helyen is mostanában, a Ministop-ban és a Seijō Ishii-ben. Bár a Haribo nem magyar hanem német termék, a cégnek van egy üzeme a Veszprém megyei Nemesvámosban. Az édesszájú itteni magyaroknak ez egy okkal több lehet, hogy Haribot vegyenek. Ezzel nemcsak szenvedélyüket elégítik ki hanem egy kis "otthoni" ízt is a szájukba varázsolhatnak. Háromfajta Haribo terméket láttam eddig melyeket otthon gyártanak: Goldbären, Happy-Cola és Saure Pommes.

Nemesvámos a zacskó hátoldalán már elég biztos támpont, hogy ez magyar Haribo, de akinek ez nem elég az nézze meg a gensan kokumei vagy "származási ország" megjelölést, ami egyértelműen Magyarországot ír.

Andor

Nagyszülők és rokonok szerepe gyermekeink nyelvtanulásában

Először is magamról: 20 éve Japánban élő anyuka vagyok, és két nagy gyerekem van.

Az eddigi tapasztalatokat olvasva, sok olyan dolog volt, ami a mi családunkban is gyakran előfordult. Pl. a japán-magyar nyelvek keverése, "fürdőszobai nyelvjátékok," stb., viszont, amit eddig nem olvastam, az a tágabb család, a nagyszülők szerepe.

Ebben lehet hogy egyedi az esetünk, mert nálunk amikor az első gyerek született az én szüleim itt voltak Japánban. Először Nagoya-ban, majd elköltöztek messzebbre. Míg Nagoya-ban voltak kb. egy évig, szinte majdnem minden nap találkoztak az unokával. Természetesen csak magyarul beszéltek vele. Később pedig gyakran elvitték magukhoz, két hetekre. Így mire általános iskolába került a fiam, már jól tudott magyarul beszélni. Emellett nemzetközi óvodába járt 3 évig, ahol az angol nyelv alapjait tanulta meg.

Második gyermekemnél kicsit más volt a helyzet, vele a szüleim nem tudtak olyan sokat együtt lenni, és ez a különbség meglátszik a mai napig, bár ő is tud magyarul.

A másik fontos pont a nyelvtanulásban azt hiszem a hazalátogatás. Ez persze szintén több családban nehéz probléma lehet, én szerencsésnek mondhatom magamat, mert elég gyakran tudtunk Magyarországra utazni. De már csak akkor utaztunk amikor a gyerekek nagyobbak lettek, miután a szüleim elköltöztek Japánból. Minden évben, vagy két évben egyszer a nyarat Budapesten töltöttük a rokonoknál. Minimun egy hónapig voltunk náluk, és ez az idő elég volt arra, hogy a gyerekek felelevenítsék a magyar nyelvet. Átalában az első 2-3 napban még nehezen indul a beszélgetés, de közben egész jól belejönnek. A legjobb beszélgetőpartner a hasonló korú unokatestvérük (és az ő barátai), akivel szinte éjjel-nappal együtt voltak.

Tehát nem csak az apa vagy az anya az, akinek egyedüli szerepe van a gyerekek nyelvoktatásában, hanem a többi magyar családtagnak is! A gyerekek így látják, hogy a család "magyar része" mind természetesen használja a magyar nyelvet, és ezért ők is természetesen kell, hogy bekapcsolódjanak. Én nem igazán pártolom a magyar nyelv"tanítást" a szó művi értelmében, inkább a természetes közegben való használata az amitől a gyerekek elsajátítják a nyelvet és szégyenkezés nélkül használni tudják.

Fontos hogy legyen lehetőségük az igazi magyar nyelv használatára, Magyarországon, vagy bárhol magyar emberek kozott. Ezért van az, hogy a gyerekek itt Japánban kivédhetetlenül inkább japánul beszélnek, hiszen ez a természetes nekik.

Én a gyerekeimmel itt főleg japánul beszélek, bár sokszor előfordul, hogy magyarul szólok hozzájuk. Bármelyik nyelvet használom, teljesen természetesnek veszik, de sokszor a magyar kérdésre japánul válaszolnak....Tehát erőszakkal nem lehet magyarul beszéltetni őket. Azonban ha a magyar rokonokkal beszélünk Skype-on, vagy Magyarországra látogatunk, akkor automatikusan tudnak magyarra váltani.

A nagyfiam 16 éves korában elhatározta hogy Magyarországra szeretne menni tanulni, hogy a nyelvet jobban elsajátítsa. Mi segitettük ebben, így a gimnázium 2. évét (Japán szerint) magyarországi gimnáziumban töltötte. Nagyon jól érezte magát és sok jó élménnyel tért haza. Azóta is magyarul levelez a barátaival. Tehát ha eljön az idő, lehet hogy gyermekeink maguk kívánják majd, hogy a magyar nyelvet jobban megtanulhassák és megismerhessék a magyar életet és szokásokat.

Csilla

Magyar Hímzőkör Kiállítás

Október 15 és 21 között az Aichi Magyar Baráti Társaság szervezésében a helyi magyar hímzőkör munkáit lehetett megtekinteni a Gallery Chikashin kiállítóteremben Nagoya-ban. Az ingyenes rendezvény a kalocsai hímzés történetét és munkáit mutatta be. Külön érdekessége volt a kiállításnak, hogy mind a 15 kiállító japán volt.

Fényképek: Andor